Translate

31. 01. 2014.

CSR Bujanovac uskratio novčanu socijalnu pomoć interno raseljenim licima




ponedeljak, 27. januar 2014.

CSR Bujanovac uskratio novčanu socijalnu pomoć interno raseljenim licima

Interno raseljena lica koja žive u kolektivnim centrima u Bujanovcu ne primaju novčanu socijalnu pomoć jer je centar za socijalni rad njihove zahteve odbijao usled toga što im je u kolektivnim centrima obezbeđen smeštaj, ishrana i ne plaćaju struju i komunalije. U odlukama kojima su zahtevi odbijani, centar se pozivao na akt nadležnog Ministarstva rada, zapošljavanja i socijalne politike.

Imajući u vidu posebno ranjiv položaj interno raseljenih lica i loše uslove života u kolektivnim centrima, Praxis se obratio Ministarstvu tražeći dostavljanje instrukcije ili uputstva koje je prosleđeno centrima za socijalni rad. Ministarstvo je obavestilo Praxis da ne postoji niti je centrima za socijalni rad prosleđen akt koji bi određivao način i uslove za odobravanje novčane socijalne pomoći interno raseljenim licima koja žive u kolektivnim centrima.


U tom smislu, Praxis je obavestio direktora Centra za socijalni rad Bujanovac o potrebi preduzimanja mera koje bi doprinele pravilnoj primeni Zakona o socijalnoj zaštiti i omogućile da se o zahtevima interno raseljenih lica odlučuje u skladu sa zakonom i na zakonom zasnovanoj proceduri, a na odluke kojima su zahtevi interno raseljenih lica odbijani blagovremeno su uložene žalbe. 

Kade phirel kon khanya chorel!




Kade phirel kon khanya chorel!   
  
Írta: Lakatos Klára        

Varikana dulmut trajisardas jekh romano manush. Kattyi shavora sas les, hoj pe peske vasta chi zhanlas te ginavel le. Mulas leski gazhi. Haj kade korkoro ashilas peske shavorenca. Le majbaro shavesa phirde ande gava, butyi te keren. Kade rodenas xamako le but bokhale shavorenge. Milajasa inke sas le varisar, sas len butyi. Ande cini kolyiba inke chi jekh pato nas, khanchi pe luma.

Pe sulum sovenas. Andar o vesh kidine penge jagako, pe ratyate. Anda barr kerdine bov, haj kothe kiravenas, tatyonas.
O rom kerkisarlas, ke o cino kher pherdo sas, xurde shavorenge rovjimasa. 
Chi sas so te kerel opre gelas ando gav, te mangel peske.Kothe gelas karing e gazhe, kaj majanglal butyi kerdas. Khonyik chi delas leske khanchi. Kana vi o deshutno kher bishadas les, bari briga las karing peste. Sar zhalas khere, sas jekh kast palal ande vulyica, kothe cirdas pes. Sar kothe beshlas korkoro, jekh zhukel pasha les cirdas pe.

Anda leski angalyi beshlas, haj kade dikhlas ande romeske jakha. Sar o rom rovelas, pittyalas leske asva, kade pittyalas vi anda le zhuklesko.
Pala kadi nabutara, o zhukel duma das karing leste, romanes: Na brigasaras! Dikhav vi tu choro san, haj vi me. Andre te xutres man zhukleske, vi me kade dikhav tut, sar muro manushes. Shaj dikhesa duje zhene, majfeder trajisarasa. Shaj gindin, sar losshalas o rom. Zhukles chikana chi shundas te vorbij, nichi ungrika, sar inke romanes.

- No, av manca muro amal! -Phendas le zhukleske. Sikavav tuke palakadi kaj beshasa, taj kon avna, tye amalura.
No, o rom haj o zhukel shukares zhanas penge po drom. Kade sar zhanas, o zhukel sama las jekh shoshojes. Phenel le romeske:
- Azhukar man kathe! Avav me sigo! Haj vi pizdel pe, pala o shoshoj.
O rom kodi gindisardas, hoj o zhukel chi kamel aba lesa te zhal, de azhukardas les. Vuricilas pe aba kamlas khere te zhal, kana dikhlas, hoj o zhukel, jekh baro shoshojes inkrel ande pesko muj.

- No dikhes muro amal! - Phendas o zhukel. Phendem me tuke duje zhene majfeder trajisaras. Akanak khere zhas, haj kushes, pekes, le shoshojes, palakodi duje zhene xasa andral. Le romeske jakha kade avri porradyolas, sar desh rupuno. Chi tromalas avri te phenel le zhukleske o chachimo, hoj but zhene xana andral.

No, zhan andre, ande cini kolyiba. Le shavora chi zhangnas kaske te loshaven majfeder, le shoshojeske, le zhukhleske, vaj penge dadoreske. O zhukel kana dikhlas, hoj na dujzhene si le, ande jekh rig cirdas pes, haj gindisardas.
Vare, khatar trubulas xamako te anel lenge. Ande leski godyi avilas, hoj si ando gav jekh gazho, kothar chordas aba peske khanyan.

No dostaj kodi karing, o rom kade loshalas le shoshojeske, hoj chi las sama, po zhukel. Kodi gindisardas le shavore khelen-pe lesa.
Pe so o rom sama las pe, o zhukel ando gav sas aba. Tele beshlas angla gazhesko gradyija, haj azhukardas, te mukhel avri le khanyen.

Gata sas. Andre gelas, haj xapadas trin thule khanyan. Cirdas le ande gropa. Gelas o zhukel duvar, trivar, pe so desh khanyange boldas avri e korr. Chi zhanglas khere te lingrel le haj kade, sas te del duma khere.
Vi nashlas, sar zhanlas, ke dukhalas aba lesko dand pe peko shoshoj.

No kana, andre reslas ande cino kher, o rom angalyi das les, chumidkerlas les.
- Jaj muro cino amal! Kodi gindisardom, aba kathe mukhlan ame. Kaj phirdan tu cino dromari?
Vi le shavora loshale leske. Shaj ke chi hatyarde mishto, so phendas o rom le zhukleske. Kade dine leske anav: Bolygó. Av kathe cino Bolygó! Garudam tuke kokala.

O zhukleske maj mishto pelasas o mas, de vi kade dosta sas leske.
No xalas sigo le kokala, haj vi phenel avri so kerdas.
O rom vi loshalas, vi na. Ke vo chikana chi chordas, feri butyi kerlas, haj manglas peske. Shaj ke phendem aba, krechuno avilas. O rom perdal gindisardas kadi butyi. Gindisardas, vo manglas, haj chi delas les khonyik. Sostar te na chorel? No, vi lel pes opre peske trine shavorenca, haj le zhuklesa, zhan pala le khanya. Lingren khere, uzharen, peken len.

Kade xale le but shavora. Feri vi o zhukel korkori xalas jekhes.
Nichi naj vorba pala kodi, shukar ratyi sas kadi, pal kasavi bari bokh. Kado sas o angluno sunto dyes, ke pe kaver dyes sas o chachuno.
Avri zorilas. O shavora pale zhelyin-roven ande bokh. O rom ande jekh rig, o zhukel kaver rig gindisaren, brigisaren so te keren. Dikhlas o zhukel po rom, haj pale gelastar peske.

Pe kodi gindisardas, hoj o gazho chi las sama le khanyen, ke si les dosta. Vo pale zhal, haj chorel duvar katty, sode majanglal, ke cerra sas, vi vo xalas inke jekh-duj. No, dostaj kodi karing, o zhukel pale kerdas peski butyi. Bish khanyan cirdas ande gropa. De, de, de, nashlas khere. Phutyardes zhalas andre ando kher, haj vi del tele, so sar kerdas.

- Sostar brigisares muro amal? - Phenel le romeske. Avla so te xasa pe sunto ratyi. Garudom le khanyen, numa pal lende trubulas te zhas.
- Najis tuke Bolygó. - Phenel o rom. Maj pala lende zhasa ratyake, kana o gazho chi lel sama.

- Mishto si. T avel kade sar tu gindis Shaj gindin apol soske bokhale sas le.
Chi avlas khanchi, de o gazho sama las le khanyan.
Vi kodi avri zhanglas, hoj variso naj mishto, ke sar o zhukel dindarelas le khanyange korr, o rat zhi kaj e gropa cirdelas.

O gazho akanak, trivar kattyi kasavo posh das le khanyenge, kathar bares cipinkernas le khanya. Gindisardas kade xutrel kodoles, kon le khanyen chorel. Vi kade fajlas leske, hoj le khanya cipinkeren pe vatra. No kadi chi avilas andre leske, ke le khanya chi jekh duma chi denas, kana o zhukel chordas le.
No dostaj kodi karing, hoj o gazho rakhlas le bishe khanyen ande gropa.
Sa chudilas pes, hoj sostar chi cipinkernas kadala khanya. Te chorr sas, sostar chi lingerdas pesa.

Kodi gindisardas ande peste, vo aba chi zhal khatik, avri zhanel so si kadi vrama. Vi lel pesko skamin, haj beshel pasha gropa ando vesh.
Aba vuricilas e vrama, kamlas khere te zhal, kana dikhlas, hoj o rom, peske trine shavorenca, haj le zhukhlesa, zhikaj e gropa cirden pengo drom. Azhukardas o gazho, te kiden kethane ando gono, le khanyan. Vo tele ashilas pasha lengo dumo, haj zhikaj khere zhalas lenca.

No len le khanyan, sigo keren. Lashi sung avel avri andaj e cini kolyiba. O gazho pe fejastra dikhel so keren e chorre. Gata sas sogodi.
Krujal beshen, thaj xan sar zhanen. Inke vi o gazho nakhavlas. 
Zhalas aba khere, ke sonyindas le, ke kattyi bokhale manushen chikana chi dikhlas.
Sar duj - trin paso kerdas kathar o kher, sa shunel: Kakaréja! Kakaréja!
Cipinkeren. Zhal, pale dikhel andre pe fejastra. Haj so dikhel, e but xurde shavora, o zhukel, haj o rom pe jekhavreste pashjon. 
Pengi perr xutren, haj cipinkeren: Kakaréja! Kakaréja! O gazho kodi gindisardas pherasa keren le rom. Haj palakodi avilas ande godyi, hoj kathar o posh si sako.

No nichi o gazho chi ashilas bivorbako. Andre gelas. Kana dikhle les, majfeder cipinkernas. Pe so o gazho:
- No dikhen! Kade phiren kon khanya chorren! Palakodi boldas-pe, thaj zhi khere nashlas, ke anda assapo andre kerdas peski butyi ande kalca. O roma, zhikaj detehara, cipinkernas:
Kakaréja! Kakaréja!...
Nichi me chi patyajlomas kadi, te na mashkar lende phendasas mange varikon.





Így jár, aki tyúkot lop!

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy cigányember. Annyi gyermeke volt, hogy a tíz újján nem tudta volna őket összeszámolni. Felesége meghalt, így egyedül maradt gyermekeivel. Legidősebb fiú gyermekével igyekeztek betevő falatot szerezni a sok éhes szájnak. Nyáron meg is voltak valahogy, hiszen egyéb mesterséghez nem értettek, csak a házak falának tapasztásához, meszeléséhez.

Az ilyesfajta munkára, csak nyáron volt igény a faluban.

Jött a tél. Kicsi kunyhójukban, még ágy sem volt. Szalmán, rongyokon, meg ami éppen volt, azon aludtak. Melegedni sem állt módjukban másként, mint a kicsi kunyhó közepén, téglából eszkábált tűzhelynél. Azt is úgy, hogy nappal az erdőben szedett gallyakból éjszakára tüzet raktak. A cigány ember nagyon elkeseredett, mert a kunyhó egyébbel sem volt tele, mint a sok apró gyermek sírásával. Nem volt mit tenni, elindult a faluba kéregetni.
Minden házba bekopogott, hol korábban dolgozott, de senki nem adott neki semmit. Mikor már a tizedik háznál is elutasították, bánatában egy útmenti fa alá kuporodott. Ahogy törte a fejét, mitévő legyen, egy kóborkutya szegődött mellé. Egyenesen az ölébe ült, és csak nézett a cigány szemébe. Ahogy a cigány szeméből hullottak a könnyek, úgy hullottak a kutya szeméből is. Nem sokkal ezután, a kutya megszólalt, persze nem akármilyen nyelven, hanem cigányul.

- Ne bánkódjunk! Látom, te is szegény vagy, meg én is. Ha befogadsz kutyádnak, én is elfogadlak gazdámnak. Meglásd, ketten jobban boldogulunk.

Gondolhatjátok, mennyire örült a cigány, hiszen kutyát még életében nem hallott beszélni, pláne, nem cigányul.

- No gyere pajtás!- mondta a kutyának, megmutatom neked, hol fogsz lakni, és kik lesznek a barátaid. A cigány és a kutya boldogan ballagtak hazafelé a faluszélre, miközben a kutya meglátott egy jókora mezei nyulat.

- Várj meg gazdám! Akadt egy kis dolgom, jövök én mindjárt. És azzal elfutott. A cigány már azt gondolta, hogy a kutya meggondolta magát a barátság terén, de azért várakozott. Már majdnem indult hazafelé, mikor látta, hogy a kutya egy jókora nyúllal a szájában rohan feléje.

- Látod édes gazdám! Mondtam én neked, ketten jobban boldogulunk. Most hazamegyünk, megnyúzod, megsütöd a nyulat, és jót lakmározunk mi ketten.

A cigánynak akkorára meredt a szeme, mint egy tízforintos. Nem merte elárulni a kutyának, hogy a lakomából nem lesz semmi, mert bizony kettőjüknek is kevés volna, nem annyi éhes szájnak.

Megérkeztek. Beléptek a kis kunyhó ajtaján. Hatalmas gyermek ricsaj volt. A gyermekek azt sem tudták kinek őröljenek jobban, a nyúlnak, kutyának, vagy az apjuknak. A kutya mindjárt látta, nem fognak ők ketten lakomázni, mert itt sok az éhes gyerek. Behúzódott egy sarokba, és gondolkodni kezdett. Vajon honnan kellene nekik ételt szerezni.

Eszébe jutott, hogy a faluban van egy nagygazda, ahonnan olykor-olykor ő is lopott magának tyúkot. No elég az hozzá, hogy a cigány annyira el volt foglalva a lakoma elkészítésével, hogy a kutyára rá se nézett. Azt gondolta, eljátszadoznak vele a gyerekek.

Mire a cigányember észhez kapott, a kutya már a faluban volt. Leült a gazda portája elé, és várta, hogy engedje ki a tyúkokat az ólból.

Mikor ez megtörtént, a kutya belopódzott a kerítésen, és hopp, elkapott vagy három kövér tyúkot, és egy közeli gödörbe húzta őket. Eltelt egy kis idő, mire tettét többször is megismételte. No elég az hozzá, hogy legalább tíz tyúknak tekerte így ki a nyakát. Hazavinni már nem bírta őket, ezért kénytelen volt szólni az otthoniaknak. Szaladt is, ahogy csak bírt, mert bizony már nagyon fájt a foga a sült pecsenyére.

Mikor belépett a kunyhó ajtaján, a cigány az ölébe vette, és csókolgatta.

- Jaj kedves barátom! Már azt hittem, örökre itt hagytál bennünket. Merre jártál te kis bolyongó?

A gyerekek is nagyon megörültek neki, és nyomban el is nevezték Bolygónak, mert bizonyára félreértették apjuk becézgetését.

Hívták is nyomban magukhoz: - Gyere kis Bolygó, eltettük neked a csontokat!

A kutya persze jobban őrült volna a húsnak, de megértő és gondoskodó kutya volt, és ebben a helyzetben örült a csontnak is.

Gyorsan megette, majd beszámolt a családnak a szerzeményről.

A cigányember boldog is volt, meg nem is, hiszen ő maga sohasem lopott, inkább dolgozott, vagy kért. Talán említettem már, karácsony ünnepe közeledett.

A cigány meg úgy volt a dologgal, hogy ő bizony kért becsületesen, de nem adott senki. Így aztán nem sokat teketóriázott, elment a tyúkokért a kutyával, és három gyermekével. Hazavitték, megsütötték, és finomat lakmároztak belőle. Még a híres Bolygó kutyának is egy egész tyúk jutott. Szó se róla, igen szép este volt, majdnem egyhetes éhezés után. Ez volt az elő-szenteste, mert másnap jött az igazi.

Megvirradt. A gyerekek megint sírtak, ordítottak az éhségtől. A cigány az egyik sarokban búslakodott, hogy mitévő legyen, a kutya meg a másikban. A kutya látta gazdája szomorú arcát, megint útnak indult. Arra gondolt, úgysem vette észre a gazda a tíz tyúkot, hiszen annyi van neki.

Ő bizony visszamegy, és kétszer annyit lop, mint előző este, mert ilyen nagycsaládnak az kevésnek bizonyult. Meg szó, ami szó, ő is megevett volna kettőt.

Na elég az hozzá, a kutya ment, tette a dolgát. Tettét végrehajtotta. Elrejtette ismét a gödörbe a húsz tyúkot. Gyerünk, szaladt hazáig.

Nagy büszkén belépett az ajtón, és előadta hőstettét.

- Ne bánkódjál édes gazdám! Lesz mit enni az ünnepek alatt. Elrejtettem a zsákmányt, már csak érte kell menni.

A cigányember nem mert fényes nappal a dologra vállalkozni.

- Köszönöm drága barátom. Majd estére érte megyünk, nehogy elkapjon a gazda.

- Jól van édes gazdám. Legyen, ahogy akarod. Pedig már mindannyian nagyon éhesek voltak.

Nem lett volna semmi baj, de bizony a gazda már aznap este észrevette, hogy eltűnt tíz tyúkja. Azt is tudta, hogy valami turpisság van a dologban, mert ahogy a kutya elharapta a tyúkok nyakát, és végighúzta, a nyomok a gödörbe vezettek.

Ez a gazda igen szorgos ember volt, és azt szerette, ha hangosan kotkodácsolnak a tyúkjai. Gondolta magában, ma este háromszor annyi kotkodácsoló port ad tyúkjainak, mint előző este. Így legalább leleplezi a tolvajt. A tyúkok azonban nemhogy hangosabban kotkodácsoltak volna, mikor a kutya húszat lopott el belőlük, hanem meg sem bírtak szólalni.

No elég az hozzá, hogy a gazda másnap a húsz tyúkot is megtalálta a gödörben. Nem tudta elképzelni mi történhetett.

Ha tolvaj volt, miért nem vitte magával a tyúkokat? Elmélkedett magában a gazda. Azt meg különösen nem értette, hogy a kotkodácsoló portól miért nem kotkodáltak tyúkjai. A kíváncsiság majd kifúrta az oldalát.

Elhatározta, hogy ő bizony meglesi a tyúkpusztítót.

No úgy is volt. Fogta a kis sámliját, és a gödör melletti sűrű bokorban meghúzódott. Már majdnem megunta a várakozást, mikor észrevette, hogy Bolygó, a kutya, a cigány és három nagyobb gyermeke a gödör felé veszik az irányt. A gazda megvárta, hogy zsákba rakják a tyúkokat, majd szép komótosan a hátuk mögött lemaradva, hazáig kísérte őket.

Ahogy hazaértek, rögtön hozzáláttak kopasztani a tyúkokat. Sürögtek-forogtak, de olyan csodálatosan, hogy a gazda szája is tátva maradt mikor látta őket. No elég az hozzá, finom sült pecsenye illat áradt a kis kunyhóból szenteste. Hozzáláttak. Körbeülték, ették, ahogyan csak érték.

Még a gazda is megkívánta, nagyokat nyelt. Úgy gondolta, nem bántja őket, had egyenek szegények, hiszen szenteste van. Már indult volna haza, mikor egyszerre hatalmas kukorékolást hallott.

Visszanézett a kis kunyhó ablakán, és látta, hogy a kutya, a cigány meg a gyerekek a földön fetrengenek, egymás hegyén - hátán, a hasukat fogják, és közben kukorékolnak.

- Kakaréja! Kakaréja!

Először azt gondolta, hogy a cigányok csak jókedvükben teszik, majd átfutott a fején, hogy tyúkjainak háromszor több kukorékoló port adott, ők meg ezt ették meg.

Belépett a kunyhóba. Mikor meglátták őt, mégjobban kukorékoltak.

A gazda sem állta meg szó nélkül.

- No látjátok! Így jár, aki tyúkot lop!

Azzal sarkon fordult, meg sem állt hazáig, mert nevetőgörcsében bevégezte dolgát a gatyájába.

A cigányok meg világos reggelig kukorékoltak.

Én sem hittem volna el ezt a mesét, ha nem közülük mondta volna valaki.


(Forrás: kethanodrom/2003/2.szám)


Isten fogai közt - Mashkar le Devleske danda




Isten fogai közt - Mashkar le Devleske danda

Írta: Babits Mihály         

Kasavo-j muro dyi, sar jekh bisiklo frukto, so lokhes avri del lesko sa gunzh, mashkar variso zudenge pogane danda. Thaj si kanak kade zerol opre, hoj kadal danda chache si. Kanak andej Erdély lingardom, ande Havasaljako tunyariko foro, thaj avri reslom kaj e barrasli plajica, vorta jakhenca le jivalesa - parne plaja sas, korkore parne plaja, intregones avri, pala o foro. Kasavo brigaslo-j kado. 

Nas kothe aba khanchi, so zhuvindo, chi dichol kaver, numa kadal barra, thaj majtele e loli, kushli shishik, thaj opre po cheri le norura. Kodol, kanak tunyilas, sar te majtele hurajlasas - phare thaj trutne, phagardes parne norura sas. Shilale sas le norura, - sakofelo shudro thaj kushlo -, sakofelo kasavo barruno-j, sakofelo bizhuvindo-j - e phuv, le playa, thaj kothe opre vi o cheri -, e trutne norura, parnes -, phenav: andre perdes ande le aponesko majdurutno lolipe.
O foro, o trajo, bares dur sas, thaj bares khancheske sas aba, la phuvaki bikuch cini pugnya, xasarde pala sakofelo. Kathe me som korkores tates zhuvindo, mashkar le shudre plaja thaj le shudre norura, ande la gracijaki xiv -, mashkar la phuvake uchimata thaj o dyeso cheri. 

Tela o tele pherdo dyeso cheri - kathar aba majna pe mande perdine le norura. Oh, sosko cino, izdraluno trajo som ande le biagoresko univerzumo!
Thaj pe mande perdas o dyeso, shudro cheri. Majpashe avilas peske trutne, parne norurenca, sar bare parne dandenca, andar la aponeske dandengo lolo mas. Oh, katastrofa! Tele vi le parne plaja bare danda sas, ande lola phuvake dandengo mas. Pe jekh zugeske biformake, phagerde danda phiros me.

Oh, katastrofa! O plaj vazdyolas, thaj o noro avelas tele. Me, cino-tato trajo, mashkar duj bare shudre dandengi krama tordyuvos. 
Kovles po trutno plaj. Thaj avelas o nuro, avelas le aponesko lolipo. Le parne danda pashonas!

Le dandengo lolo mas miskilas! Me, cino-tato masesko xaxar -, izdrajlom.Oh, baxtale bare danda, kaske danda san tume? Sakokanak mashkar tumende hundisarel o chorrikano Trajo. Kathe-kothe drukisarenamen, sar cine Xaxaren, ando pogano Muj, pune praxo avasa mashkar le dandengo lolo mas. 
So-j kodo pogano Bizhuvindo, kon le Zhuvipes chambrel? Oh, pogano Shiva! Vaj vi tu trajo san, vadno thaj tato trajo, numa tyire danda si shudre?
Man le dandengo shil daravel; thaj chudinavamen, le manushen, kon kasave tromale sam, hoj andar kadal korre danda khera keras amenge.


(Boldasles: Pató Selam)



Isten fogai közt  

Olyan az én lelkem, mint egy különös gyümölcs, mely lassankint mind ízét és zamatát kiadja valamely óriásnak marcangoló fogai közt. 
És néha úgy tűnik föl, hogy ezek igazi fogak. Amikor Erdélyben bolyongtam, havasalji sötét városkában, és kiértem a sziklás emelkedéshez, szemben a havassal - fehér sziklák voltak, magányos fehér sziklák, egészen kívül a városon - olyan szomorú - - semmit sem lehetett már látni ott, semmi elevent, csak ezeket a köveket, és lentebb a vörös és kopár agyagot, és fönt az égen a felhőket, amelyek alkonyra mintha lejjebb ereszkedtek volna - nehéz és darabos, töredezett fehér, masszív felhők voltak.

Hidegek voltak a felhők, - minden hideg és kopár - minden oly ásványi, minden élettelen - a föld, a sziklák, és ott fenn az ég is, a tömör felhők, fehéren,mondom, beágyazva az alkony messzebb pirosába.

A város, az élet, nagyon messze volt és nagyon semmi volt már, jelentéktelen kis sebe a földnek, elveszve, minden mögött. Itt magam voltam melegen eleven, hideg sziklák és hideg felhők között, kis kegyelem-résben, tornyosodó föld és sűrű ég közt. Lecsukló sűrű ég közt - mert szinte már rám estek a felhők. Ó, milyen csöpp kis reszkető élet voltam a végtelenben!

És rám csuklott a sűrű, hideg ég. Közelebb jött darabos, fehér felhőivel, mint óriási fehér fogakkal, az alkony piros foghúsából. Ó borzalom! lenn a fehér sziklák is nagy fogak voltak, a vörhenyes
föld puha foghúsában.

Egy óriásnak idomtalan, tördelt fogain jártam én! Ó borzalom! a szikla emelkedett, és a felhő jött lefelé. Csöpp meleg élet, két nagy hideg fogsor között álltam. Puhán a kemény sziklán. És jött a felhő, jött az alkonypír. A fehér fogak közeledtek! A piros foghús mozgott! Csöpp kis meleg húsfalat, reszkettem.

Ó boldog nagy fogak, ki fogai vagytok, - akik közt örökké vergődik a keserves Élet? Ide-oda lökődünk, apró falatok, az iszonyú Szájban, míg elporladunk a piros foghús közt. Mi ez a nagy Közöny, az
Élettelen, aki az Életet rágja? Ó borzasztó Shiva! vagy élet vagy te is, vad és meleg élet; s csak fogaid hidegek, óriási Őrölő? 

Engem a fogak hidegsége kísért; és megdöbbenek magunkon, vakmerők, kik e vak fogakból házakat faragunk magunknak.



„Legyél jó ember és szeresd a pulyákat!”




„Legyél jó ember és szeresd a pulyákat!”        

Írta: Mátyás Tibor     
    
2014. január 31. péntek, 10:07

"Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket csak egyetlen igazi fényűzés van, az emberi kapcsolatoké"(Antoine de Saint- Exuperie)

Ezzel az útravalóval indított el tanári pályámon sok évtizeddel ezelőtt nagyapám, aki görög katolikus kántortanító volt. Hiszem azt, hogy ez a muníció most is rendkívül fontos minden pedagógus számára, hisz a bölcsődétől az egyetemig bezárólag a jövő a mi kezünkben van. Gyakran elmondtam a fiatalabb kollégáimnak tanárként, később igazgatóként, hogyha bemegyek az osztályterembe, és bezárom magam mögött az ajtót, a jövő számára tartom az órát. Pedig nem egy úgynevezett "elit" középiskola tanára, igazgatója voltam, hanem az átlagtól szegényebb szülők gyermekei adták az iskola zömét.

Nagyon sok értelmes, jobb sorsra érdemes roma gyermek is járt hozzánk. Szilárd meggyőződésem, hogy a legnehezebb tantárgyat is meg lehet kedveltetni a gyerekekkel, ha érzik, hogy a tanár szeretettel, megértéssel közeledik hozzájuk. Minden ép lelkű ember szívesen gondol vissza az elsős tanító nénijére, és ez így van rendben. 
De hitem szerint a későbbi tanulmányaink során is akad néhány pedagógus, tantárgytól függetlenül, akik fontosak voltak számunkra, uram bocsá’, még példaképeinkké is váltak.

Én mindig azzal hízelegtem magamnak, hogy nekem azért van könnyű dolgom, mert a legszebb tantárgyat, a történelmet taníthatom. Kétségkívül, történészként egy sor olyan dologgal tudtam színesíteni az óráimat, ami vélhetően érdekesebbé, tartalmasabbá, tanulhatóbbá tette a tananyagot. Így használtam fel óráimon a numizmatikát, a heraldikát, a korabeli zenét, vagy éppen a „néprajzi múzeumom” anyagát. 
Az óráim hatékonyabbá tétele motivált akkor is, mikor elkezdtem történelmi címereket faragni, ezáltal a tanítványaim a kezükbe vehették a különböző korok címereit, melyekről akár órákat lehet beszélni.

Rendkívül szívesen alkalmaztam az ún. kihelyezett történelem órákat, illetve a történelmi kirándulásokat is. Nagy szónak tűnik, de életre szóló emlék egy gyerek számára (de a felnőtt számára is), ha mondjuk egy csata színhelyén tart a tanár egy történelem órát. 
Nyilvánvaló, hogy ekkor már messze nem csak a történelemről van szó, hanem az ott élő emberekről, a táj földrajzáról, zenéjéről, növényvilágáról, stb. 

Egyébként a különböző tanórák sem csupán a tananyag megtanításáról szól, hanem annál sokkal többről, a jobb ember neveléséről. Így volt alkalmam pl. úgynevezett kihelyezett történelem órát tartani a waterlooi csata színhelyén, Belgiumban, vagy éppen az Olimposzon, Görögországban.

Ha tehettem, végzős osztályaimat érettségi előtt elvittem a Vereckei-hágóhoz, és itt közösen elénekeltük a Himnuszt. Kétség kívül ez utóbbi nem hasonlítható semmihez, ilyenkor úgy érzi az ember, hogy közel az Isten. Soha nem tudtam és nem is akartam szétválasztani a történelem tanítást az élet más területeitől. 
Így volt a megyében először középiskolás lány labdarugó csapatom, korosztályos válogatott korfball csapatom, kosárlabda, sakk és természetesen fiú labdarúgó csapatom.

Tudom, hogy minden gyermekben van érték, tehetség, csak meg kell találni benne. Nos, ez a fő feladata a pedagógusnak. Ha sikerélménye van a tanulónak valamiben, a számára kevésbé szimpatikus tantárgyakat is könnyebben „elviseli”.
Hiszem azt, hogy a becsületes munka hosszú távon meghozza a gyümölcsét. Így jutottak be tanulóim (a szegény szülők gyermekei) háromszor televíziós történelemverseny döntőjébe, ahol mindháromszor a dobogón végeztek. Egy alkalommal a jutalmuk belgiumi utazás volt. 

Az „örökségünk 1848” országos történelem versenyt többször megnyerték, ha úgy tetszik, az „elit” iskolák tanulói előtt. A sport terén lány labdarúgóimmal, nemzetközi tornákon is szerepeltünk, sikerrel. 
A korfball csapatom, pedig többször képviselte hazánkat Hollandiában, magyar ifjúsági válogatottként. Jó néhány gyereknek útlevele sem volt az utazás előtt, tehát korábban még nem járt külföldön. Itt szembesültek azzal, hogy más országokban milyen emberek élnek.

Nem jobbak, nem rosszabbak, mások. Azt mondanom sem kell, hogy azok a gyerekek, akik a tanítási időn túl valamilyen szabadidős tevékenységben részt vettek velem, egészen másként viszonyulnak hozzám az órákon. Ezek azok a már azóta felnőtt emberek, akik megismernek a benzinkútnál, a boltokban és jó néhányan közülük rendszeresen azóta is felkeresnek a lakásomon feleségestől, gyerekestől.

Soha nem tettem különbséget gyerekek és gyerekek között. Számomra épp olyan sikeres az, aki egy remek karosszérialakatos lett, mint az, aki a Nemzeti Színház színésze, a debreceni roma önkormányzat elnöke, vagy a Hosszúpályi Roma Önkormányzat vezetője, mivel egy kicsit a saját gyermekeimnek  tekintem őket.

Talán a tantárgyam szeretetén kívül mást is áttudtam adni a tanulóimnak, mert most is együtt tudok örülni tanítványaimmal sport sikereiknek, amiből azért szép számmal akad akár magyar bajnoki cím, vagy éppen olimpiai részvétel. Szeretném azt hinni: lehet, hogy amit tanítottam, annak egy részét elfelejtik a tanítványaim, de ahogy tanítottam, azt nem.

(Mátyás Tibor.nyugalmazott középiskolai igazgató,   tanácsos, közoktatási szakértő )


A pillanat varázsa - Le momentosko vruzhipe




A pillanat varázsa - Le momentosko vruzhipe 
 
Írta: Király Lajos
  
Le momentosko vruzhipe guglo-j, sar angluni daramni, izdrindes peradi chumi, tela le parkoske kashta. O momento la chudako dumbipe si, so nashtig palesh te keren – ke numa atunchi jekhfar hatyaras thaj dikhas kodo, kaverkanak kaverfele hatyarimata den angalyiamen ande lenge kuja... Vash kado o momento sigones trubul te las thaj te ashavas ande amaro jilo thaj ando amaro dyi, ke hural-tar thaj nachol, sar o lasha shungaki parfumi, so numa pej skurti vrama perdal zalisarel peska shungasa -, te mukhas slobodes la glazhako muj. O momento hural-tar, sar o biuzho andar e valin, thaj apol khancheskes dorinas po baro vruzhipe. Kodo, kade, aba chi avel palpale chikanak...
O momento guglo-j, ke ando dyi trajinde dorenge thaj sunenge gejzire avri prapadyon, krajisaren pe amende: opre ablyosaren le dulmutane shukara serimata...
Le momentosko vruzhipe podarka si mashkar la lumake nakhinde pecimata. O jilo tatyarindo hatyarimata si kado, so vi kodo somnarel: sosko axtom si o manush, kon vi le intregones xurde hatyaripenge thaj ramake zhanel te losshal...
Le momentosko vruzhipe le dorenge guglipesa matyarelamen, sar le kethane angalyipeski izdraluni rama. Le kaveresko patyiv thaj doro. Pe jekh kovlo momento xutradi podarka kathar e zhelya... Le momentosko dombipe si vi kodo, kanak tasvira keras, so zumaven palpale te den amenge o hatyaripe, o dikhipe, o kipo: sakofelengo intregonipe, so ande tyire jakha fimlajvel thaj ande tyiro dyi gilyabel...
Le momentosko vruzhipe vash kado si shukar! Tordyavel, feril ande la lumaki zhungali chingar le manushes, hoj lengo dyi te boldyarel ande le trajoske xurde rami...
(Boldasles: Pató Selam)




Van a világnak egy mesebeli sarka. Ahol megtörténnek valóban a csodák. A mindennapi élet apró csodái. Ahol mi is megtapasztalhatjuk azokat, ha képesek vagyunk gyermeki szemmel látni. Nem hit kérdése mindez, hanem a látásé. A gyermeké, aki lelkünk mélyén rejtőzik halálig.

Király Lajos, aki elbeszéléseit, esszéit itt írta, feltár egy világot, mely a Weöres Sándoréra emlékeztet. És nemcsak a Galagonya című Weöres-vers asszociációjaképpen („Őszi éjjel izzik a galagonya, izzik a galagonya ruhája…”). Hanem az által is, hogy akárcsak ismert költőnk, ő maga is sajátjának vallhatja azt a csodafeltárást, amire csak a gyermek vagy az érzékeny lelkületű művész képes.

Hogy hol van a világnak ez a sarka? Ott, ahol ha feltekintek az égre „felismerem a Kis Göncölt és a Nagy Göncölt, a Nyilast, a Fiastyúkot, a Vénuszt, azaz az Esthajnalcsillagot, amely a legfényesebb, és északot jelez. Látom a csillagos eget tejfehér fátyollal átszövő Tejutat is.” Ez éppenséggel lehet a világon bárhol...

Ilyen "Galagonyás dűlője" volt Babits Mihálynak Esztergom, Móricz Zsigmondnak Leányfalu, Németh Lászlónak Sajkód, Illyés Gyulának Tihany, Áprily Lajosnak egy parajdi boronyaház, majd Szentgyörgypuszta, Tüskés Tibornak Balatonfenyves.

(Király Lajos. Galagonyás dűlő. Elbeszélések, vallomások, esszék. Budapest: Uránusz, 2009. 90.)




Ungarns Kirchen – gefährliche Harmonie mit der Regierung






Ungarns Kirchen – gefährliche Harmonie mit der Regierung

Als Viktor Orbán in Ungarn 2010 die Macht übernahm, atmeten die Kirchen auf. Ihr Status verbesserte sich, und sie wurden zu einer tragenden Säule der Gesellschaft. Denn wie ihre Regierung betonen auch die ungarischen Reformierten gerne nationale Werte. Das bekommen vor allem die Roma zu spüren

      Die Kuppel der St.-Stephans-Basilika in Budapest, der größten in der ungarischen Hauptstadt

 Die Kirchen Ungarns verstehen sich nicht als Opposition zum Staat. Denn sie erhalten von der Regierung Geld für ihre Sozialarbeit: Rund 1,2 Milliarden Franken wird ihnen in den kommenden sechs Jahren aus EU-Fördergeldern ausgezahlt. Dafür sollen die Kirchen sich um Bildung und Kultur kümmern, aber auch um Behinderte, Altersarme und natürlich um die Roma. Doch der Plan funktioniert nur mässig.

Die Roma bleiben trotzdem draussen

Die Roma stellen die grösste Gruppe unter den 13 anerkannten ethnischen Minderheiten in Ungarn. 2011 wurden 315.583 Angehörige des Romavolkes in Ungarn gezählt, es könnten aber auch eine halbe Million sein. Die grossen Romafamilien leben buchstäblich am Rande der Gesellschaft, in eigenen Siedlungen schlechtester Bausubstanz. Am Analphabetismus und der hohen Sterblichkeit hat sich wenig verbessert, obwohl die Gelder aus dem Westen seit langem und nicht eben spärlich fliessen.

Das hat wesentlich mit dem in Ungarn weit verbreiteten Antiziganismus (Rassismus gegen Roma und andere Stämme) zu tun. Kirchenchristen machen hier leider keine Ausnahme. Und darum harzt so manches Hilfsprojekt bei den Roma auch daran, dass es bei den ungarischen Nachbarn keinen Rückhalt findet.

        Macht gemeinsame Sache mit den reformierten Kirchen: Ungarns Ministerpräsident Viktor Orbán

Reformierte wählen Orbán


Die Reformierten gehören also zur Wählerschaft des Ministerpräsidenten Orbán. Dass dieser den reformierten Pfarrer Zoltan Balog zum Minister im neu geschaffenen Ministerium für Roma-Integration ernannte, erstaunt daher nicht. Im Westen ist man allerdings zunehmend frustriert, dass nach bald zwei Jahrzehnten Fördermitteln so wenig erreicht wurde für ein substantielle Verbesserung und Integration der Roma in Ungarn.

http://volksgruppen.orf.at/roma/stories/2628357/





Ungrikoskere khangertscha – bibastalo khetanipe la regirungaha

Kada o Viktor Orbán 2010 ando Ungriko pri funkcijona ande lija, o khangertscha hor diha cidine.Lengero terdschojipe feder ulo taj on jek ledschipeskero koja le khetanipestar ule. Mint sar lengeri regirung te o ungrike tschiriklaschtscha merescht o nacijonali vertscha angle asden. Ada butvar o Roma esbe te lel uschtiden
      I kupl la St.-Stephans-Basilikatar ande Budapest, la lek barederatar ando ungriko scheroskero foro

O ungrikoskere khangertscha na hajon pumen ojs oposicijona uso schtot. Mint on la regirungatar loj lengera socijali butjake uschtiden: Valami 1,2 milijardi franktscha ando arte schov berscha andar o EU-akere loj ar potschim ovna. Vaschoda o khangertscha le siklipeske taj la kulturake aun pumen te len, ham te le sorale nasvalenge, le phurenge taj te le Romenge. O plan ham tschak igen loschando funkcijonirinel.

Kekaj afka hi o Roma ham avral atschon

O Roma i lek bareder grupn telal o 13 aun prindscharde etnischi tschuliptscha ando Ungriko hi. 2011 ando Ungriko 315.583 Roma gende ule, ham te schaj jek epasch milijoni hi le. O bare Romengere familiji upri rik le khetanipestar dschin, ande ajgeni sidlungtscha bibastale bauninipeskere substancenca. O analfabetismus taj o utscho meripeskero gendo na ulo feder, kekaj but loj andar o vest imar dur fojinen.

Ada but le bulhe anticiganismusiha (rasismus gejng o Roma taj avre grupn) ando Ungriko te kerel hi. Taj te o khangerakere dschene adaj na keren nisaj avro koja. Taj vaschoda asaj pomoschagoskero projekto le Romenge igen loschande ando naschipe al, kaj uso ungrike nochbertscha nisaj likeripe na lakel.

     Khetano koja le tschiriklaschengere khangerenca kerel: O ungriko ministerengero presidento Viktor        Orbán

O tschiriklaschtscha le Orbán völinen

O tschiriklaschta sa uso völinipeskere dschene le ministerengere presidentostar Orbán genen. Kaj ov le tschiriklaschengere raschaj Zoltan Balog uso ministeri ando nevo kerdo ministerijum la Romengera integracjake kertscha, nan nisaj nevipe. Ando vest ham i holi mindig soraleder ol, kaj pal bojd duj deschberschengero, kaj o loj fojinde, tschak igen tschulo la Romengera integracijatar ando Ungriko te dikel hi.


http://volksgruppen.orf.at/roma/aktujeli/stories/2628464/