Rostás - Farkas György
Magamról
Perifériára kényszerült életünk és létformánk volt a
meghatározó abban, hogy indulatok szabadultak föl bennem. Tollat fogtam —
kételyektől és szorongástól izzítva — de tudatos törekvéssel, hogy számos
megválaszolatlan kérdésre feleletet kapjak.
A mi világunk színeiben és hangulatában is változó, s
írásaimban ennél az oknál fogva is megcsendül népem megrázkódtatásokkal teli
élete, léthangulata.
Úgy érzem, hogy amit századokon át hűen ápoltunk, s féltett
kincsként őriztünk, arra most sötét homály borul és kezd örök feledésbe
merülni.
Megszűnőben lévő világunkat nem lehet nem látni és nem
figyelemmel kísérni. Ötszáz évre visszamenően — amennyire tudom —, minden
anyai-apai ősöm cigányember volt.
Az elmúlt fél évszázad hatalmas változást hozott a
magyarországi cigányság életébe is. A társadalmi viszonyok megváltozása, az
iparosodás felgyorsulása következtében fölöslegessé vált a hagyományos cigány
mesterségek többsége. De fokozatosan új lehetőségek is nyíltak a társadalom
peremén tengődő cigányság számára.
A jogi-intézményi diszkrimináció megszűnt ugyan, de a
hagyományos elmaradottság, a kölcsönös előítéletek közepette mégis
hosszadalmasnak, igen nehéznek bizonyul a beilleszkedés folyamata.
Most meg különösen, hogy a reformoknak nevezett nagy
társadalmi átalakulás, az áttérés a piacgazdaságra, munkanélküliségre, nyomorra
ítélte a cigányság zömét.
Vannak ugyan sikeres vállalkozóink, kereskedőink,
értelmiségünk, kiváló zenészeink és képzőművészeink, íróink, költőink. De a
többség, sajnos, mélyen a létminimum alatt tengeti életét. És nem mindig kap
kellő megértést a nem-cigányoktól.
Célom, a lehetőségekhez, lehetőségeimhez mérten nyíltan,
mindig az igazat írni, s engedni másokat is bepillantani népem történetébe,
szenvedéseibe, örömeibe, érzelemvilágába, a mi rejtelmes világunk kincses
birodalmába.
(Illusztráció: F. Tóth Zsuzsa grafikája)
Nema komentara:
Objavi komentar