“ Roma sikertőrténetek „
A most megjelent, az integrációt új aspektusban tárgyaló tanulmánykötet célja a roma-sikertörténetek bemutatása.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem nyugalmazott docense szerint újfajta tanulási folyamat indult meg a társadalomban.
Az előítéletek falát mindkét oldalról bontani kell, s a társadalom minden szereplőjének a sikeres integráció a célja.
Szó esik nehéz életutakról, cigány-sikertörténetekről, nyomorról és kardokkal pózoló roma fiatalokról is.
– A most megjelent, Fogom a kezét, együtt emelkedünk című tanulmánykötet bevezetőjében ön is utal arra, hogy számos kutatási anyag lelhető fel a cigányság kétségkívül súlyos helyzetéről. Milyen új aspektusokat mutat meg a cigányintegráció szempontjából e kötet?
– A tanulmánykötet egy, a társadalmi felelősséget mélyen átérző fiatal kutatócsoportnak a munkáit tartalmazza.
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem olyan szociológushallgatóinak tanulmányairól, interjúiról van itt szó, akik még egyetemi feladatként kezdtek a romaproblematikával foglalkozni, de azóta többen közülük a kérdés professzionális kutatóivá váltak.
A kötet társszerkesztője, Lukács Ágnes is közéjük tartozik. A szerzők és az írások közös sajátossága, hogy a tudományos megközelítést mély személyes érdeklődés hatja át.
Másik fontos tényező, hogy nem a sokszor ismételgetett „leszorítottság”, „kirekesztés” és „diszkrimináció” kérdéskörének vizsgálatát tartottuk elsődlegesnek, ezeket a sajnálatos jelenségeket ugyanis már meglehetősen alaposan feltárták.
Mi főleg azt vizsgáltuk, hogy mi lehet a titkuk a sikeresen kiemelkedő roma embereknek, rétegeknek.
Voltak ugyan e kérdéskörben is kutatások, de mi ezen belül különös nyomatékkal vizsgáltuk azokat a sikertörténeteket, amelyekben hangsúlyt kapott a vallási értelemben vett megtérés, a vallásos közösségek szerepe, a különböző egyházak cigánypasztorációs tevékenysége.
Számunkra az volt a fő, de nem kizárólagos kérdés, hogy a vallási közösségek mit tehetnek a cigányság integrációjáért, s hogy e közösségeknek milyen életvitel-módosító hatásuk lehet a cigányok életében.
Újdonságként fogható fel az is, hogy a kötet egyik – nem pázmányos – szerzőjétől, Landauer Attilától kapunk egy kis ízelítőt a magyarországi egyházak cigánysággal kapcsolatos történelmi, 16–17. századi kapcsolatáról is.
– Tudjuk, hogy valóban súlyos „underclass”-helyzetet kell az integráció során orvosolni. Mik a legfőbb aspektusai a különböző sikeres kiemelkedési sztoriknak?
– Természetesen nem csak a diplomás létet fogadtuk el kiemelkedési sikernek, hisz ez a cigányság körében ma még meglehetősen ritkának számít. Volt egy olyan interjúalanyunk például, aki gyermekként az erdő széléről, a putriból indult, és ötgyermekes asszonyként egy szépen gondozott, virágokkal teli vidéki portáig és gyermekei munkás életmódjának megteremtéséig jutott el.
Ugyan csak nyolc osztályt végzett, és a gyerekeinek sem szán diplomát, az induláshoz mérten ezt is sikeres kiemelkedésnek tarthatjuk.
Az esettanulmányok visszatérő motívuma: nagyon fontos, hogy a cigány gyermekek az iskolát és a tanulást fontosnak és szükségesnek tekintő környezetben nevelkedjenek.
Ha ez nem áll fenn, még mindig közbeavatkozhat a jótékony sors egy-egy nagy hatású pedagógus, sportvezető, munkatárs, lelkész vagy másvalaki személyében, aki a fiatalokat emberi szóval kellő hatékonysággal tudja tanulásra, továbbtanulásra ösztönözni; de sajnos nagy esélye van az elkallódásnak is.
Az integráció többgenerációs folyamat: először létre kell jönnie egy olyan szülői rétegnek, amely az iskolát és a tanulást komoly értéknek tekinti, és a gyermek az ő vállára állva rajtolhat eredményesen az érettségi vagy a diploma felé.
Sok a feltételes mód. Kérdés az is, hogy a környező társadalom hogyan viszonyul ahhoz, ha kiemelkedéséért keményen dolgozó romával találkozik. S itt kap szerepet a meglévő előítéletek fala is, vagyis hogy a társadalom megérti-e azt, hogy akár a saját érdekében is pártolnia kell azokat a cigány embereket, akikben érzékelhető a munkával-tanulással való előbbre jutásnak a vágya, vagy önsorsrontó módon tovább erősíti ezt a falat.
Egyébként a kötet visszatérő gondolata – értelmiségi romák is hangsúlyozzák –, hogy az előítélet falát mindkét irányból bontani kell, tehát nem elég pusztán a többségi társadalmat ostorozni miatta.
És még egy tanulság, amiről nem nagyon szoktunk beszélni, pedig kellene: az előítéletek igenis csökkenthetők.
Az egyik interjúalany például elmeséli, hogy diplomásként odament egykori általános iskolai tanárához, és elmondta, mennyire fájt neki, hogy milyen lesajnálóan reagált arra, amikor gimnáziumba meneteli szándékát bejelentette.
A tanár elkönnyezte magát, és azt mondta: ez nagy tanulság neki.
– Bourdieu írja le, hogy a kulturális tőke fölhalmozása milyen embert próbáló folyamat: tele van áldozatvállalással és lemondással, különösen ha valakit a sors azzal „bíz meg”, hogy első nemzedéki értelmiségivé váljon.
Minden más tőke ebből konvertálható.
Azok a romák, akik végigjárták ezt a társadalmi mobilizációs utat, miképpen számolnak be róla?
– Ez a folyamat a kötet több interjújában megjelenik.
Az egyik oláhcigány egyetemi hallgató például azzal kezdi életútjának kissé önironikus elbeszélését, hogy „nálunk nem volt Shakespeare a polcon”. Összetett kép bontakozik ki ezekből a történetekből. Emlékeznek azokra, akik jó szóval, biztatással, egy-egy jó könyv kézbeadásával segítették őket, és azokra is, akik – mint a fentebb említett tanár – lekicsinyléssel, lenézéssel hátráltatták őket az előrejutásban.
Ami még az induló kulturális tőkét illeti, az egyik tanulmány az általános iskola egyik legfontosabb integrációs faktoraként a szövegértési kompetenciák eredményes fejlesztését nevesíti.
– Milyen egyéni életutakat ismertek meg, s mik voltak a legnagyobb nehézségek, amikről a romák beszámoltak?
– A kötetben – az interjúkra is támaszkodó tanulmányok mellett – közöltük olyan egyéni életutak részletes ismertetését is, amelyeket különösen kifejezőnek, példaértékűnek tartottunk. Például egy romungró jogászhallgató így foglalta össze élethelyzetének jellemzését: „tulajdonképpen két csoport közé szorulva élünk”. Ezzel azt akarta mondani, hogy az alávetettségből kiemelkedő romáknak egyrészt meg kell küzdeniük a kisebbségi társadalom visszahúzó erejével, jelen esetben a segélyekre berendezkedett vidéki rokonság gúnyolódásával, másrészt a többségi társadalom előítéleteivel.
Az interjú plasztikusan mutatja be a nemzedékről nemzedékre való előrejutás korántsem reménytelen lehetőségét: a borsodi nagyszülők statikus közegéből fővárosba költöző szakmunkás szülők iparkodását és az értelmiségi szerepre készülő unoka tudatosan kiépített kettős identitását.
– Ön iskolabarát környezetről, ennek pozitív hatásairól beszélt.
Egyfelől szemünk előtt vannak azok a cigánygyerekek, akik borzalmas körülmények között tengődnek napról napra a jó élet lehetősége nélkül, s nem kérdés, hogy amit lehet, meg kell tenni az életük jobbá tételéhez.
De a szemünk előtt vannak a bokszolóállásban fényképezkedő, kigyúrt, szamurájkarddal pózoló, bandázó cigány fiatalok is. Érdemes megnézni, milyen kiírások születnek a közösségi oldalakon.
Őket hogyan lehetne bekapcsolni a romaintegrációba?
– A kötet ez utóbbiakról csak indirekt módon szól.
A kriminalitások, a deviáns magatartásformák kötetünkben csak olyan formában kerülnek szóba, mint amelyektől hívő, megtérő, továbbtanuló interjúalanyaink elhatárolódnak és a maguk példájával visszaszorítani akarnak.
A probléma tehát csak közvetve van jelen, úgy hogy ezek a negatív jelenségek minél szegényesebb táptalajt kapjanak azoknak a jó példáknak a szaporodásával, amelyeket a cigány társadalom jóra törekvő többsége mutat. Ide kapcsolódik, hogy a különböző vallási felekezetek két évvel ezelőtt roma szakkollégiumokat nyitottak, azt tűzve ki célul, hogy anyagi, erkölcsi, szellemi és lelki támaszt adva képezzenek kettős identitású roma értelmiségieket, akik pozitív hatással lesznek cigány társadalom felemelkedésére.
Természetesen tudjuk: pusztán oktatással, neveléssel, a hitélet élénkítésével nem lehet megoldani ezt a rendkívül összetett társadalmi problémát, de úgy gondoljuk, hogy ezeknek a szegmenseknek az erősítésével is csökkenteni lehet a kriminalitások, az erőszakos megoldások előfordulását.
– Ha cigányintegráció, akkor a munka és a tanulás a legfontosabb hívószavak a közbeszédben.
A vallásgyakorlás, a vallás hogyan illeszthető be ebbe a folyamatba? Milyen hatással bír a vallásosság a romákra?
– Erre sok példát hoz a kötet, felekezeti elfogultság nélkül.
Találunk benne nyolcadik kerületi katolikus karizmatikus csoportot és abban teljesen megváltozott roma sorsokat, vagyis a bűnözést abbahagyó, a családi életüket normalizáló cigány fiatalemberek történetét.
Megismerkedhetünk egy földrajzi értelemben is peremhelyzetben lévő baptista közösséggel is, amelyben a hitélet szigorú erkölcsi renddel, karitatív tevékenységgel, hármas – cigány, magyar és hívő – identitás kialakításával, sőt a hívő családokban a cigány nők emancipációjával is párosul.
A kötet sok oldalról bizonyítja: a vallás olyan tényező, amellyel a cigányintegráció előmozdítása során erősebben kell számolnunk a jövőben. Elsősorban a kisegyházak vagy a történelmi egyházak kiscsoportos, karizmatikus, személyes megszólításon alapuló vallási munkája képes az egyébként lelkileg nagyon fogékony cigányságot megragadni.
– Vannak, úgymond sajátosságai a romák vallásosságának?
– Igen, ezzel a romológia irodalma foglalkozik is, az egyik kötetben szereplő tanulmány kísérletet tesz ezeknek a jegyeknek az összefoglalására.
Vallásosságuk erősen függ attól, mennyire hagyománytisztelő csoportról van szó. Inkább erős istenhittel, mint szorgalmas vallásgyakorlással szokták jellemezni őket, általában nagyon erős körükben a Mária-tisztelet is. Vallásosságukban sok az emocionális elem: imádságaikat, istentiszteleteiket szeretik énekkel, zenével, tánccal egybekötni.
– Tehát léteznek a jó példák, és az lenne a fontos – közhelyesen szólva –, hogy ez a saját közösségben példa legyen, leszivárogjon és értékké váljon. Szociológiai tény, hogy adott közösség képes megváltoztatni a külön utakon járó tagjait, akár még „szankcionálhat” is.
– Erre konkrét példákkal is szolgál az egyik esettanulmány.
És ami még a mi célkitűzéseinket illeti, korántsem azt akarjuk mondani, hogy ami eddig történt a romaintegációban, az „alsó tagozatos” cselekvés volt csak, és bezzeg mi tudjuk az igazságot.
Mi, pázmányosok szándékunk szerint egy speciális tudás szerény építőkövével kívánunk hozzájárulni az integráció ügyéhez.
Ez nagyon fáradságos és hosszadalmas folyamat, amelyben csak lépésről lépére lehet előrejutni, ehhez nagyon sok türelem kell.
És szükséges hangsúlyozni, hogy a folyamatot mindkét oldalról muszáj erősíteni, ez a cigányság nélkül nem megy: nekik is akarniuk és tenniük kell, és akkor igenis van lehetőség a kiemelkedésre.
– Hofher József jezsuita szerzetest idézi, aki szerint a nyitottság, a megértés, a türelem, az együttműködés és a szeretet alapvető összetevői a sikernek. Ezek nagyon fontos értékek, miközben ha az össztársadalmat megnézzük, súlyos hiányossággal kell szembesülnünk.
Az integráció csak akkor lehet sikeres, ha a többségi-kisebbségi társadalom valóban az atya által pontosan megnevezett értékeket megpróbálja elsajátítani, magáévá tenni és megélni.
Működhet Hofher József „romapolitikája”?
– Hofher atya kivételes, karizmatikus egyéniség.
A maga kisugárzásával és az adott cigány közösségben nagy-nagy megértéssel, de időnként eligazító és korholó szavaival végzi a munkáját. Ahhoz a szinthez, amit Hofher atya képvisel, a társadalom egésze valószínűleg soha nem tud felzárkózni, de ha példája és buzdítása csak egy kicsit is emeli a társadalom toleranciaszintjét, már az is nagy eredmény. És ne feledjük: az atya nemcsak azt mondja, hogy „fogom a kezét és együtt emelkedünk”, hanem azt is: a roma szakkollégiumokban nem „polgárjogi harcosokat”, hanem olyan cigány értelmiségieket akarnak nevelni, akik „hidakat tudnak építeni a gátak fölé”.
Reményeink szerint lassan-lassan a többségi és a kisebbségi társadalom is elindul egy tanulási úton.
A tanulmánykötet példáin is látszik, hogy a cigányság különböző rétegei is megindultak előre, és mindkét irányba kritikát gyakorolnak.
Vagyis nemcsak a többségi társadalom, hanem – képletesen szólva – a Borsodban maradt rokonok felé is. Így válik plasztikussá és kiegyensúlyozottá a kép: a segélytől a munka felé kell elmozdulni.
Amihez persze munkahely és munkalehetőség is kell, és ezek hiánya bizonyos térségekben borzalmasan nagy gondot okoz.
A kötet természetesen nem tudja a probléma minden ágát átfogni, de ösztönzést jelenthet arra, hogy ezt a komoly ügyet a felebaráti szeretet alapján, a társadalmi felelősségérzet és a kölcsönös empátia oldaláról is meg lehet közelíteni.
És ettől mindenképpen több eredményt remélhetünk, mint a kölcsönös félelemtől és ellenérzéstől.
– Arról lenne szó, hogy a teljes társadalom egy újfajta tanulási folyamat elején van, merthogy csak együtt működhet?
– Igen, és talán már nem is az út legelején: valamelyest mintha már haladtunk volna rajta.
De tovább kell mennünk, mert különben hatalmas társadalmi problémák elé nézhetünk. Ez mindannyiunk erkölcsi kötelessége és egyúttal jól felfogott érdeke.
Írta: Gereben Ferenc
kethanodrom
(MNO)
“ Romi: Priča o uspehu “
Samo objavljen, upoznavanje novih aspekt integracije studija osmišljen kako bi istaknuli uspešnost Roma.
Emeritus katoličko sveučilište profesorica pod novom vrstom procesa učenja koji je se događa u društvu.
Oborimo zidove predrasuda na objema stranama, svi akteri u društvu, a cilj uspešne integracije.
On opisuje teške životne putove, Gypsy priče o uspehu, biede i mačevi poziraju za mlade, kao i Roma.
- upravo je objavio, - idem - povećava s esejima uvođenja možete takođe odnose na broj znanstvenih radova mogu se naći u situaciji Roma u ozbiljnu sumnju. Koji novi aspekti pokazuju integraciju Roma u ovoj knjizi?
- Volumen sadrži studiju o društvenoj odgovornosti je duboki sluha za mlade Research Group dela.
Katoličko sveučilište studentima Studija za sociologa, interjúirol Ovde je ko je počeo zadatak sveučilišta romaproblematika posle, ali budući da su mnogi od njih postali profesionalni kutatóivá pitanje. Co-urednik knjige, Agnes Lukacs je jedan od njih. Autori radova i zajednička osobina je da je znanstveni pristup je prožeta dubokim ličnih interesa.
Drugi važan faktor koji se često ne ponovlja "leszorítottság" test "isključenosti" i "diskriminacije" pitanje od primarne održava, to nesretni fenomen već je vrlo temeljito istraženi.
Radimo uglavnom, ispitali smo ono što bi moglo biti tajna uspeha istaknutih romiskih slojeva.
Tu su takođe istražili problem, ali smo ispitali uspešnost u ovoj posebnim naglaskom kojoj je naglasak stavljen na religijskom smislu pokajanja, uloga verskih zajednica u raznim crkvama aktivnosti.
Za nas je to bio glavno, ali ne i jedino pitanje je što verske zajednice mogu učiniti u integraciju Roma, a da te zajednice mogu biti kako život promieni utjecaj na živote cigani.
Kao novost, što se smatra da je jedan volumen - ne pázmányos - Njein je autor, Landauer Attila bi dobili ukus poviesnih crkava, cigani, 16-17. stoljeća, kao i odnos.
- Znamo da ste stvarno treba rešavati tiekom integracijskog teške situacije "potklase". Koji su glavni aspekti priče su različite eleventualno uspešna?
- Naravno da ne, ali smo prihvatili postojanje podigli diplomski uspeha, jer je među Romima su još uviek vrlo retka stvar.
Tu je ispitanik na primer, koji je kao dete na rubu šume, započeo, stekao ženu i petero dece u jednoj uređenoj punom cvijeća, ruralnom načinu života, i rad, dece postižu boje rezultate.
Iako je tek u osmom razredu, a deca nisu spremili za početak rada zbog ovog uspeha može se držati izbočenje.
Studije slučaja ponavlja motiv je vrlo važno za romsku decu u školi i odrastanju, učiti važno i nužno izgleda okoline.
Ako to nije slučaj, još uviek se intervenira blagotvorno, sudbinu naveliko deluje, učitelj, sportski voditelj, saradnik, pastor ili bilo tko drugi lično ko može naučiti, dodatno istraživanje potiče.
Mladić je dovoljno razuman, ali nažalost velika verovatnost da bude izgubljen kao dobro. Integracija multigeneracijsko procesa: ne bi trebalo biti roditelj prvi sloj, što je glavna vriednost školi i učenju, a diete na ramenima stoji start od uspešno prima diplomu ili diplome.
Mnogi od uslovi. Pitanje je kako se odnositi prema okolnom društvu, gde je marljiva okupile su se u Rimu.
I ovdje smo dobili u postojećem predrasudama zid, što znači da društvo razumie činjenicu da su čak i za sebe Romi ljudi koji se smatraju sposobni za rad, učenje napredan prodor želje ili samo-destruktivne načine pojačava to zid.
Štoviše, obuim ponavljajući misli - Romi i tačka intelektualci - kako bi se oborio zidove predrasuda s obe strane, tako da se jednostavno ne istresu o tome u društvu. I još jedna lekcija nije baš ono što mi govorimo, a trebao bi biti: upravo predrasude može biti smanjena.
Na primer, jedan ispitanik kaže kako je on diplomirao, otišao je u bivšoj osnovnoj školi učitelj, a ona mi je rekla koliko ga boli da kako reagovati kada se srednjoškolci karijeru namereno najavio.
Učitelj se zamislio, i rekao kako je velika pouka za njega.
- Bourdieu opisuje kulturni kapital kako naporan proces: ispunjen žrtvu i odricanje-uzimanje, pogotovo neko sa sudbinom "poverava" da postane prva generacija intelektualaca. Svi ostali kapital iz kabrioleta. Roma, koji je putovao kroz ovaj društvene mobilizacije način, kako to prijaviti?
- Ovo je intervju proces, glasnoća koij se broj prikazuje.
Jedan od učenika romske vlaška karijere kao što je on počinje njegova priča malo self-ironije, da "nismo imali Shakespearea na polici." Složene slike izranja iz ove priče.
Sećamo se onih koji imaju dobre riječi, ohrabrenje, dobru knjigu u ruci dodavši im je pomogao i onih koji - poput spomenutog učitelja, prijezir ih spriječio da se napreduje. Što se tiče starter i kulturnog kapitala, je jedan od najvažnijih studija OŠ integracije navodi pokazatelje za razvoj radnih veštinama čitanja.
- Mi naći pojedinačne načine života poznate, a što su najveće poteškoće Roma?
- Ova knjiga - osim intervjua temelji se na istraživanjima - navedeni podaci o pojedinačnim životima, koji su posebno izražajni, bili uzorni. Na primjer, student prava Romungro sažeo uveta života svojstva: ". Zapravo zapeli između dvie skupine živih" Mislio je da je podvrgavanje istaknuti Roma i moraju nositi s povratnom snagu manjine u ovom slučaju za pomoć ruralno-uspostavljen odnos sprdnja, s druge strane, većina predrasuda. Intervju nipošto nije beznadno plastično predstavlja mogućnost generacije nakon generacije napredovanja u: Borsod dedovi statična srednje kapitala, veštog migranata roditelji i unuci svesno pripremaju za ulogu intelektualaca razvijen dvostruki identitet.
- Vaše prijateljski školsko okruženje, pozitivni učinci govore. S jedne strane, oni su pred našim očima su romske jece koja preživljavaju iz dana u dan, bez mogućnosti da živimo dobar život u strašnim uvetima, a nema sumnje da je ono što bi se moglo učiniti da bi im život bolji.
No, postoje boksač postavljena pucati izvrsna, mišićav, predstavljajući samurajskim mačem, flopping romske mlade ljude ispred nas. Također, proverite što su pozivi napravili u društvenoj mreži. Kakobi se mogli pokrenuti integracije Roma?
- Knjiga je pokretač, njegov samo posredno. Kriminala i devijantna ponašanja u našem sžetku dolaze, u igru tek u obliku kao što je to s verom, pokajanje, i oni žele distancirati sebe daljnje proučavanje sugovornike u svojim primerima za suzbijanje. Problem je tu, samo neizravno, tako da ove negativne pojave kao što su oni koji su se relativno slabi mediji za širenje dobrih primera koji pokazuju dobru divni većina Romau društvu.
To je povezano s raznim konfesija, prie dvije godine, Roma strukovnih škola su otvoreni, oni zabodena metu na financijske, moralne, duhovne i emocionalne podrške dovodio do dvostrukog identiteta Roma intelektualaca koji će imati pozitivan utecaj na romskom društvenom angažmanu.
Naravno, znamo da samo vaspitanje, obrazovanje, intenziviranje verskog života ne može riešiti ovaj izuzetno složeni društveni problem, ali se veruje da su ti dielovi moraju biti jačanje stopa kriminala smanjena, učestalost nasilnih rešenja.
- Ako integracija Roma, rad i učenje najvažnije u javnom diskursu. Praksa religije, religija može biti umetnuta u tom procesu? Kakav utecaj ima religiju Roma?
- To je puno primera u knjizi, bez verskog pristranosti. Nalazimo se u njoj osmi okrug u katoličkom karizmatskom skupini, i potpuno promijenio sudbinu Roma, koja je poviest kriminala je zaustavljen, normalizaciju porodičnog života, mladi Romi.
Baptisti mogu upoznati na geografsku marginalizirana zajednice u kojoj je život vere strogom moralnog poretka, karitativnu delatnost i trojkama - Gypsy, Mađarske i vernici - identitet dizajna, čak i verni porodice zajedno s romskom emancipaciranih žena, kao dobro.
Knjiga pokazuje mnoge strane: religija faktor koji treba računati u budućnosti snažnije u promicanju integracije Roma.
Prvenstveno na temelju verskog rad u malim grupama, karizmatični, osobni apel malih crkava i poviesnih crkava može se inače vrlo emocionalno osetljive Cigane.
- Neke od značajki tzv Roma verski?
- Da, to je posao Romology književnost studija u jednoj od knjiga pokušaja za sumiranje tih dionica. Religioznost je vrlo zavisna o tome Tradicija-bound grupa. Snažna vera u Boga, a ne tvrdi ih često opisuju u celini je vrlo jaka među njima je čašćenje Marije.
Mnoge religije emocionalnih elemenata: molitve, obožava svoju ljubavnu pevanje, muziku i ples na žičanim instrumentima.
- Dakle, postoje dobri primeri, i to će biti važno - javni govor ispravno - da je ova zajednica je njezin primjer i postati odvod na vrednosti. Sociološka činjenica da su članovi zajednice s mogućnošću promene svoju stranu, čak i na "sankcije" je.
- To takođe služi kao jedan od najvažnijih konkretne primere studija slučaja.
A što se tiče onoga što naši ciljevi su, nikako ne bi rekla da je ono što je učinjeno kako bi romaintegracija "niže klase". Akcija je bila i Bezzeg znamo istinu.
Mi želimo za cilj pridonieti uzrok integracije je skromni izgrađeni od specijaliziranih znanja.
To je vrlo težak i dugotrajan proces, koji može biti samo korak naprijed do sležene, sa puno strpljenja.
I potrebno je naglasiti da proces mora ojačati obe strane, to ne rade bez Cigana: akarniuk one mogu i trebau, i da je omoguće.
- Isusovac otac Joseph Hofher izjavio da otvorenost, razumievanje, strpljenje, saradnja i ljubav su bitne komponente za uspeh. To su vrlo važne vriednosti, a ako pogledate u celom društvu, moramo se suočiti s ozbiljnim nedostacima. Integracija može uspeti samo ako većina-manjina društvo u tačno navedenih vrednosti i otac pokušava naučiti, prihvatiti i doživeti.
To može raditi Hofher Joseph "Romi politiku"?
- Otac Hofher ima posebnu harizmu. Svoj sjaj i Cigana, pra-pra razumijevanje, ali ponekad ukori reči orijentacije i radi svoj posao.
Zana da predstavlja otac Hofher, celo društvo verovatno neće nikada moći nadoknaditi, ali ako je primer i poticaja traje samo malo socijalne tolerancije, je veliko postignuće.
I ne zaboravite da otac nije samo reći da je "Ja sam ruke i penjanje zajedno", ali i romske strukovnih škola nisu "građanskim pravima boraca", ali ciganki intelektualci žele edukovati ljude, "Mostove izgraditi tiekom brana." Nadamo se da će se postepno većine i manjine u društvu započeo put učenja.
Primeri istraživanja takođe pokazuju da su različiti segmenti Roma započeli i unapred i kritike u oba smera.
To je ne samo najveći, ali - metaforički - bio Borsod rodbini.
Dakle, slika postaje plastike i uravnotežen: Pomoć za rad u smjenama.
Koji do nastave te mogućnosti zapošljavanja je potrebno i nedostatka istih u nekim područjima, što uzrokuje strašnu veliki problem.
Knjiga, dakako, ne može obuhvatiti sve grane na problem, ali je poticaj za činjenicu da je ovo ozbiljna stvar da se prilazi na temelju ljubavi, društvene odgovornosti i uzajamnog empatije .
A to je svakako nadam se za bolje rezultate nego uzajamnog straha.
- Te reči su upućene celom društvu, je početak nove vrste proces učenja, jer samo to se može raditi zajedno?
- Da, a možda nisu ni početak putovanje: nešto kao da je bio smo bili na njemu. No, moramo ići dalje, inače već imamo ogromne socijalne probleme.
To je moralna obveza svih nas, a istodobno interesa.
Nema komentara:
Objavi komentar