Ráma története
Írta: Sztojkó Ilona
Le Ramaski pecipija
Varikana, ande
dulmutani vrama trajilas pasha le phure Indusheski dolma jekh
Vi kade kerdas. O
sunto platniko das la krajaskinyake trin sumburura, te shuvel andre ande jekh
molyasa pherdyi sumnakuni taxtaj, haj te pel len.
E krajaskinya kade kerdas, sar phendas lake o
sunto platniko, haj pala ijja shon trin somnakune balenge shave rakhadyile la.
Le trine shave sigo barajline, zurajline. O legmajcino, o Rama, sigo sikavelas
peski zor, haj tromipe. Aba deshushtar bershengo sas, kana tele mardas le
jekhjakheske poganes, le phakasle kunkushes, haj le efta sherenge sapes.
Atunchi o sunto platniko tele avilas anda plaj, haj sityardas le cine krajores.
Zurales godyaver, patyivalo, zuralo krajoro sas. Pe krajorenge rakhadyipesko
dyes o phuro kraj manglas kaver themeske krajeske raklyan penge shavenge. Le
majphure vi romnyadine sas, haj gelinetar ande kaver them krajenge.
Rama kodi phendas le dadeske:
-Dragi mure dade!
Kadal krajasici naj lashe mange, zhavtar ande luma, te rodav mange jekha kavra
raklya.
-Mishtoj muro
shavo! – phendas o phuro kraj. – Anglunovar zha kothe kaj o sunto manush te
zhutil tuke. Na lokhes zha, ke me aba phuro som, haj palpale kamav te zhav, te
trajij sunto trajo, uzhes shaj te zhav angla o Del.
Rama duj shon
ashundas le suntone manushesko sityaripe, pala kodi najisardas o zhutipe,
gelastar ande Indijako mashkar. Vi arakhlas e bari pusta, haj kothe kerdas jekh
bari jag. So phendas leske o sunto manush, kade kerdyilas. Opre puterdyilas e
phuv, haj la Phuvaki Dej avri das peske devlikane shukaripeske vunetone
jakhenga somnakune balenga sha. O Rama baxtales ingerdas khere la sha.
Nas zhi but
baxtalo, ke nashadas la le deshsherengo sap, o Ravanna. Bari briga sas ande
krajasicko dyiz. Rama opre xutyildas le ketanen, haj las pes te rodel peska
romnya. Perdal po baro vesh, haj e pusta kothe resline kaj sas o baro paji.
Gindisardine pen. Rama atunchi opre rodas kothe trajinde majmosko kraj, te
mangel lestar zhutipe. O kraj kothe das lenge phakasle berura, so perdal
ingerdine len pe Cejlonesko niso. Bare cheresko maripe sas. Zhikaj trin bersh
sas o maripe, kana Rama tele mardas le Ravannes.
O Rama arakhlas la
romnya ande Ravanneski paluni bar, kon rojindos chache bisora pityajlas tele pe
phuv.
Efta dyes kerdine
baro abav, le ketanenca kethane, haj le majmonca kethane. Pala kodi opre
beshline pe le chereske vudara, haj khere urajline.
Ramaske jakha
pachasle sas, de lesko dyi majdur vatyisardas. E shukar romnyi pasha leste sas,
de nas les dyoski hodinipe.
Le ministeruri
pushline lestar:
-Sostar chi assal
tyi jakh, Kraja Tyo Baripe?
-Briga beshel ande
muri jakh, ke pe kodi gindij man, muri romnyi trin bersh sas kaj o Ravanna,
hajkam romnyake shutas la. Te zhal kado gindo ande muri godyi, chi zhanav chi
te xutyilav lako vast. Chi patyav ande lako uzhipe. Kodi gindisardom man,
jagako zumajipe trubujas te keras lasa.
Le ministeruri
mangline les, te na kerel kasavi butyi, de voj avri phendas la jagako zumajipe.
Kana avilas kodo
dyes, but manusha sas kothe angla e dyiz, te dikhen o zumajipe. La Phuvaki Dej
xojajlas, chi kamlas te dikhel la peska shako marhipe, haj kana e Sita kothe
ushtyadas kaj sas e jag, e Phuv opre puterdyilas, haj nakhajlas la romnya.
O Rama rudyisardas
kaj e Phuv, kaj sunto manush, de peska romnya chi las palpale. Korkori ashilas,
haj phurajles krajisardas ande lesko them.
Valamikor a régi
időkben élt az öreg Indus partján egy király a feleségével. Úgy hívták
Ramadzsana. Nagyon szomorúak voltak. Mert nem volt gyermekük. A királyné
elhatározta, hogy felmegy a nagy hegy tetejére a szent bölcshöz segítségért.
Úgy is tett. A szent bölcs adotta a királynénak három magot, hogy tegye bele
egy borral teli aranyserlegbe és igya meg.. A királyné így is tett, ahogy
mondta neki a szent öreg és kilenc hónap múlva három aranyhajú fia született. A
háromfiú gyorsan nőtt, erősödött. A legkisebbik, Ráma, hamar kitünt az erejével
és bátorságával. Már 14 éves volt, mikor legyőzta az egyszemű óriást, a
szárnyas rémet, és a hétfejű sárkánykígyót. Akkor a szent bölcs lejött a
hegyről és tanította a kicsi királyfit. Az öreg, okos becsületes, erős király
volt. A királyfiak születésnapjára az öreg királymegkérte a szomszéd király
lányait a fiainak. Az idősebbek meg is nősültek és élmentek a másik országba
királynak.
Ráma azt mondta az
apjának:
-Drága apám! Ezek a
kiránykisasszonyok nem jók nekem, elmegyek világgá és keresek magamnak egy
másik lányt.
-Jól van fiam! –
mondta az öreg király.- Először menj el a szent öreghez, hogy segítsen neked.
Ne menj lassan, mert már öreg vagyok, és vissza akarok vonulni, szent életet
élni, hogy az Isten elé mehessek.
Ráma két nap hallgatta a szent öreg
tanításátés azután megköszönte a segítséget, és elment India közepébe.
Meg is találta a
nagy pusztát és ott nagy tüzet raktak. Azt mondta neki a szent öreg, hogy így
tegyenek. Kinyílt a föld és a Föld Anya kiadta az ő isteni szépségű, kékszemű,
aranyhajú lányát.
Nem voltak sokáig
boldogok, mert elrabolta asszonyát a tízfejű kígyó, Ravanna. Nagy volt a
szomorúság a királyi palotában. Ráma felszerelte a katonákat, és elmentek
megkeresni a feleségét. Keresztülmentek a nagyerdőn, a pusztán, és odaértek a
nagy vízhez.(tengerhez) Gondolkodtak. Ráma akkor felkereste a majmok királyát,
és segítséget kért tőle. A király odaadta neki a szárnyas hajót, ami keresztül
vitte őket Ceylon szigetére (Sry Lanka). Nagy háború volt. Három évig tartott a
háború, mikor legyőzte Ráma Ravannát.
Ráma megtalálta a
feleségét Ravanna hátsó kerjében, aki igazgyöngyökkel sírta tele a földet. Hét napig tartott a lakodalom a katonákkal és
a majmokkal. Azután felültek az égi kocsira és hazarepültek. Ráma tekintete
nyugodt volt, de a lelke tovább szenvedett. A szép asszony mellette volt, de lelkének
nem volt nyugvása.
A miniszterek
megkérdezték tőle:
-Miért nem nevet a
szemed, Nagy Királyunk?
-Bánat ül a
szememben, mert arra gondolok, hogy a feleségem három évig Ravannánál volt,
talán az ő asszonya lett. Ez a gond jár az eszembe, nem tudom, mi van a
kezemben. Nem hiszek az ő tisztaságában. Úgy gondolom, tűzpróba elé kell vetni
őt. A miniszterek kérték, ne tegye ezt, de ő kimondta a tűzpróba-ítéletet.
Mikor eljött a nap,
a vár előtt sok ember volt, hogy lássák a tűzpróbát. A Föld Anya megharagudott,
nem akarta látni a lánya halálát, és amikor Szíta odalépett a tűzhöz, a Föld
kinyílt és elnyelte az asszonyt. Ráma imádkozott a Földhoz, a szent emberhez,
de a feleségét nem adta vissza. Egyedül maradt, és öregen király maradt az
országban.
Nema komentara:
Objavi komentar