BAJKA - PARAMICHI - Memelyi

 Memelyi

Napisao HC Andersena   

Svijeću - to memelyi (boldasles Pato Selam) . jekhfar Eagle jekh Thule, momuni memelyi, pa zhanelas škriljevca trepavice Punjab, Hoj Kon Si Voj

- ANDAR mama arahadyilom, thaj andej shukar obrasca shordineman! - Phendas. - Majzurales fimlajvav thaj majdur phabuvav, SAR Kavera memelya

 Muro od andej Axton žarulje si, maslac andej la memelyaki rupuni tirtica.

- Kodo mishto shaj! - Phendas to kholyuni memelyi. - Ja Numa andar kholyi sviba, chaches kodana, Kodoni s Vash majbut muvav kaverestar, muški Numa trinvar Bolden Andre, André s čovjekom oxtovar Boldini, Hoj Thule t'avav.

Fotograf Zhelya Avrilicharelman krvavi pohod. Apol majrajikano dyelo si andar mama rakhadyon vas, sar andar kholyi - ba o Manush chi Anel pe pes kadija Luma. Tu andej shukar sobi Avesa andej glazhuni svjetiljka, Apol me andej nekako ashuvav. Chi Chi kodificirana paluno nego si, s Kothari den xabena khereske dolje s pivom.

- Ba si Varis, pa majbut mol, xanthan SAR ste! - Phendas ove momuni memelyi. - La Bara lumako Trajo! O Manush li shaj ablyol mashkar kaverzhene - Kodo Varis ABA si! Adyes ratyasa Kathe AVLAN Baldo, škriljevca jekh Cerra VRAM Avena Mande thaj Vash Vash veselje intrego familiju.

Sar avriphendas Kado, ABA aviline Vash kasno, u ovom kholyuni memelyi ingerdine VI-katrana. Ovaj Romny Lasla thaj ingerdasla andej Peske shukara bold, Avri vortakes andej nekako. 

Köthe tordyilas jekh shavoro, Ande Leske bold jekh koshnyicasa, pa pherdes shuttine gilchasa, thaj mashkar kodirane orao vi unyi phabaj. Ovaj Romny, Kaski Lasho orao Lako Jilo, das dolje Chori Köthe shavoreske.

- etalon, vi si jekh memelyi posuditi, shavoro Muro! - Phendas. - Deja Tyiri intrego otrcanom kerel cam, Trub jezero kadija!

Sar paše Lende tordyilas la vi romnyaki shejori, thaj shundas Hoj "intrego otrcanom" losshasa phendas:

- Vi mene Opre Avo intrego ratty, sri Baldo AVLAN amende, thaj pe Muro gad buxlyi , Loli chipta AVLAN! - Sar phendas Kado, La Bara losshatar poa Kade ablyolas Laki Muzej. Chi Chi Zhan Kade e mumuni memelyi ste vješto, SAR dolje shavoreske jakha!

- Bari lossh Kado si dikhen ste! - Gindilas to memelyi. - Chikara chi Bristol, ABA ke Kade Chi Chi dikho kasavo!

Andej koshnyica shuttinela, Andre sharadinela, p thaj shavoro ingerdasla.

- Dore Kai ingrenman? - Gindindas to memelyi. - Chor manushende, Kai dore Inke Chi Chi xarkomuni tirtica lav! Ovaj mumuni memelyi apol andej RUP shuvena, thaj Kruji kasno barvale, Avena anavale roj! Axton dyelo drevnog koda, što phabol pe o Manush hireshe Manusha! Ba pohod Fotograf Zhelya kodificirana si, Hoj andar kholyi, thaj ANDAR NA mama shordineman.

Thaj Kadi memelyi Chor manushende inkerdine. Kai jekh phivlyi trajolas Peske tri shavorenca, Ande jekh Cini, biuchi kolyiba. Lasa Vort jakhenca orla o BARO rajikano Kher.

- O Devla li ishtyin la Lash Romny Vash koda, tako das Ameng! - Phendas to dej. - Axton memelyi! Sorri phabola ratty! - Thaj phabardinela.

- Phfuj, phfuj! - Gracilas to memelyi. - Khanda to mashina, Sosa phabarelman! La Tromba mumuni memelyasa chi vam kasavo Shuvai, Ando rajikano kher!

Köthe Vi case phabardine memelya dolje. Avri ablyonas vulyica zaljev. 

Le vurdona Manush Andine Ande cifre Gada, thaj bashajipesko Glas ashundyolas.

- Akane kezdindyol khelipe o! - Gindindas Ando kuge e kholyuni memelyi, thaj serilas pe barvala shejoraki ablyolindi Muzej, tako majablyolindo orla, a Cathar mumune memelya. - Kadi nichikanak chi dikho ABA

Ba Akane to legmajcini Guglom shejori, Köthe avilas Kai majbutzheneste dolje. Angalyi das Peske phrales thaj peska Feml, thaj skumpes phendas mahali Varis:

- Vi gindinen tume pe broj, Hoj adyes kiradi gilcha AVLAN la ratyako xaben

Laki Muzej ablyolas baxtalipe Anđa la memelyako Nitro perdas Köthe, thaj to memelyi kasavi lossh thaj kasavo baxtalipe dikhlas, SAR Köthe, Ando rajikano Kher, Kanak to barvali shejori Kodo phendas: "Balvan AVLAN amende, thaj pe Muro gad buxlyi, Loli chipta AVLAN"

- Vi e kiradi gilcha Katty M! - Gindindas to memelyi. - Dikhav kodovi off duj shejora jekhformes losshan! - Thaj chixdas - fimlajvlas maslac -. Katty Zhan li kerel jekh kholyuni memelyi

inčni full sharadine to mesalya, thaj xaline to gilcha. 

Oh kiseljak ozlijeđen orla! Chachikanes sirbotaresko xaben orla Kodo, Inke thaj škriljevca Kodo VI jekh jekh phabaj-crtu, ovo thaj legmajcini shejori jekh Poema phendas vi-katran:

Muro Devla, što asharavtut Mukhi,

das ke amende xaben thaj Pibe.

, Amen

- Shukares phendom-tar? - Cipindas Opre to shejori.

- Kado nashtig vas gurnuti svoj ​​maslac Phenom! - Phendas to dej. - Numa po Devla Trub li gindis, con xaben das, Hoj Chali li shaj Aves

Leino shavore punu pashlyiline, Chum liniju, thaj sigones sutine-tar. 

Ba odiše Dej Sorri otrcanom sudas, Hoj li shaj Rodel Manro pes thaj Peske shavoren. Thaj Cathar vechina o, o andar rajikano Kher, ablyonas dolje memelya Perdon, Perdon avilas dolje bashajipesko Glas. 

Le cherhaja jekhformo Nitro thaj jekhformo ishtyipe das, Opre pe pe barvalenge dyiza thaj Opre chorrenge kolyibi.

- Chachikanes bares shukar otrcanom orla! - Phendas Ande kuge e kholyuni memelyi. - Dore dolje mumune memelyengi Fotograf Zhelya majlashi si, ANDE dolje rupuni tirtici? Kamla vam zhanav Kado, Angle Salt Lake merav.

Thaj pe duj shavore gindilas, con jekhformes baxtale orla VI atunchi, Kanak jekh mumuni memelyi pe, po Kaveri kholyuni memelyi rispisardas ovog vudera.

ANDAR Kado Kado tordyol intrego Paramicha.

A két gyertya

Volt egyszer egy vastag viaszgyertya, aki jól tudta magáról, hogy kicsoda.

- Viaszból születtem, és formába öntöttek! - mondotta.- Jobban világítok, és tovább égek, mint más gyertya, nagy csillárban volna a helyem, vagy ezüst gyertyatartóban.

- Az remek dolog lehet! - mondotta a faggyúgyertya. - Én csak faggyúból vagyok, igaz, de azért többet érek másnál, akit csak háromszor mártanak be, mert engem nyolcszor mártottak meg, hogy elég vastag legyek. 

Meg vagyok elégedve a sorsommal! Hát hiszen előkelőbb és finomabb dolog viaszból születni, mint faggyúból, de hát elvégre az ember nem saját maga hozza magát erre a világra. Maga a szalonba kerül az üvegcsillárba, én pedig a konyhában maradok, s az sem az utolsó hely, mert hiszen onnan élelmezik az egész házat.

- Csakhogy van ám, ami fontosabb, mint az evés!- mondta a viaszgyertya. - A társadalmi szereplés! Ha az ember ott ragyoghat a társaság középpontjában, - ez már valami! Ma este itt bál lesz, nemsokára jönnek értem és egész családomért.

Alighogy kimondta, már jöttek is érte, de a faggyúgyertyát is elvitték. Az asszony maga fogta és vitte finom kezében, egyenesen ki a konyhára, ott állt egy kisfiú, kosárral a kezében, melyet teleraktak burgonyával, meg egypár almát is tettek közéje. A jószívű asszony adta a szegény fiúnak.

- Nesze egy gyertya is hozzá fiacskám! - mondta. - Édesanyád egész ájszaka dolgozik, szüksége van rája.

A kisleány ott állt mellettük, s mikor azt hallotta, hogy egész éjszaka, nagy örömmel mondta: - Én is fennmaradok egész éjszaka! Bál lesz nálunk, és széles piros szalag lesz a ruhámon.

Csak úgy sugárzott az arca! Nagy örömben volt! A viaszgyertya nem tud úgy ragyogni, mint két gyermekszem!

- Nagy öröm ilyet látni! - gondolta a faggyúgyertya. - Sohasem felejtem el, mert ilyet úgysem látok többet.

A kosárba helyezték, rátették a födelet, és a fiú elvitte.

- Vajon hova visznek? - gondolta a gyertya. - Szegény emberekhez, hol talán még réztartót sem kapok, mialatt a viaszgyertyát pedig ezüstbe teszik, és csupa előkelő uraság lesz körülötte. 

Nagyszerű dolog ám, ha előkelő urakra világíthat az ember. De hát az én sorsom az, hogy faggyúból, és nem viaszból öntöttek.

És a gyertya szegény emberekhez került, egy háromgyermekes özvegyasszonyhoz, kicsiny, alacsony viskóba, amely éppen átellenében volt az úri háznak.

- Isten áldja a jó asszonyt azért, amit nekünk adott! - mondta az anya. - Remek gyertya! Egész éjszaka fog égni.

És meggyújtották.

- Pfuj-pfuj! - utálkozott a gyertya. - Ocsmányszagú kénes gyufával gyújtanak meg. A viaszgyertyával odaát az úri házban nem mernének ilyet tenni.

Ott is meggyújtották a gyertyákat, kiragyogtak az utcára, a kocsik cifra báli vendégeket hoztak, a muzsika szólt.

- Most kezdődik a tánc! - gondolta magában a faggyúgyertya, és eszébe jutott a gazdag kisleány sugárzó arca, mely sugárzóbb minden viaszgyertyánál. - Ezt sohasem látom többé!

De ekkor a legkisebb gyerek, egy édes leányka, odajött a többiekhez, megölelte a bátyját meg a nénjét, valami nagyon fontosat akart nekik mondani, amit csak súgni lehetett: - Képzeljétek csak, ma este főtt burgonya lesz vacsorára.

Arca boldogságtól ragyogott: A gyertya fénye éppen ráesett, s gyertya olyan örömet, olyan boldogságot látott, mint odaát a gazdag házban, amikor a gazdag kisleány így szólt: - Bál lesz nálunk, és széles piros szalag lesz a ruhámon.

- A főtt burgonya is éppen annyit ér! - gondolta a gyertya. Hiszen a két kisleány egyformán örül! - És tüsszentett rá egyet, azazhogy azt akarom mondani sziporkázott egyet, több nem telik egy faggyúgyertyától.

Megterítettek, és elfogyasztották a burgonyát. Ah, hogy ízlett! Valóságos ünnepi lakoma volt, és aztán a tetejibe mindegyik egy almát kapott, és a legkisebbik elmondott egy verset:

Jó Istenkém, hadd dícsérjünk,

Ételt-italt adtál nekünk.

Ámen!

- Úgye szépen mondtam el, anya! - kiáltott a kicsike.

- Ezt sohasem szabad kérdezni, vagy mondani! - mondta anya. - Csak Istenre kell gondolnod, aki ételt adott, hogy jóllakhassál.

A gyermekek lefeküdtek, csókot kaptak, és mindjárt elaludtak, de az anyjuk egész éjszaka varrt, hogy kenyeret keressen magának, és a gyermekeknek. És a szomszédból, az úri házból átfénylettek a gyertyák, szólt a muzsika. 

A csillagok egyforma fényt, egyforma áldást sugároztak a gazdagok palotái és a szegények viskói fölé.

- Alapjában véve nagyon szép este volt! - mondta magában a faggyúgyertya. - Vajon a viaszgyertyáknak jobb dolguk van-e az ezüstös gyertyatartókban? Szeretném tudni, mielőtt leégek.

És a két gyermekre gondolt, kik egyformán boldogok voltak, bár egyikre viaszgyertya, másikra faggyúgyertya szórta sugarát.

Hát, ebből áll az egész történet.