„Legyél jó ember és szeresd a pulyákat!”

„Legyél jó ember és szeresd a pulyákat!”        

Írta: Mátyás Tibor     

    

2014. január 31. péntek, 10:07

"Egy hivatás nagysága elsősorban talán abban van, hogy egyesíti az embereket csak egyetlen igazi fényűzés van, az emberi kapcsolatoké"(Antoine de Saint- Exuperie)

Ezzel az útravalóval indított el tanári pályámon sok évtizeddel ezelőtt nagyapám, aki görög katolikus kántortanító volt. Hiszem azt, hogy ez a muníció most is rendkívül fontos minden pedagógus számára, hisz a bölcsődétől az egyetemig bezárólag a jövő a mi kezünkben van. Gyakran elmondtam a fiatalabb kollégáimnak tanárként, később igazgatóként, hogyha bemegyek az osztályterembe, és bezárom magam mögött az ajtót, a jövő számára tartom az órát. Pedig nem egy úgynevezett "elit" középiskola tanára, igazgatója voltam, hanem az átlagtól szegényebb szülők gyermekei adták az iskola zömét.

Nagyon sok értelmes, jobb sorsra érdemes roma gyermek is járt hozzánk. Szilárd meggyőződésem, hogy a legnehezebb tantárgyat is meg lehet kedveltetni a gyerekekkel, ha érzik, hogy a tanár szeretettel, megértéssel közeledik hozzájuk. Minden ép lelkű ember szívesen gondol vissza az elsős tanító nénijére, és ez így van rendben. 

De hitem szerint a későbbi tanulmányaink során is akad néhány pedagógus, tantárgytól függetlenül, akik fontosak voltak számunkra, uram bocsá’, még példaképeinkké is váltak.

Én mindig azzal hízelegtem magamnak, hogy nekem azért van könnyű dolgom, mert a legszebb tantárgyat, a történelmet taníthatom. Kétségkívül, történészként egy sor olyan dologgal tudtam színesíteni az óráimat, ami vélhetően érdekesebbé, tartalmasabbá, tanulhatóbbá tette a tananyagot. Így használtam fel óráimon a numizmatikát, a heraldikát, a korabeli zenét, vagy éppen a „néprajzi múzeumom” anyagát. 

Az óráim hatékonyabbá tétele motivált akkor is, mikor elkezdtem történelmi címereket faragni, ezáltal a tanítványaim a kezükbe vehették a különböző korok címereit, melyekről akár órákat lehet beszélni.

Rendkívül szívesen alkalmaztam az ún. kihelyezett történelem órákat, illetve a történelmi kirándulásokat is. Nagy szónak tűnik, de életre szóló emlék egy gyerek számára (de a felnőtt számára is), ha mondjuk egy csata színhelyén tart a tanár egy történelem órát. 

Nyilvánvaló, hogy ekkor már messze nem csak a történelemről van szó, hanem az ott élő emberekről, a táj földrajzáról, zenéjéről, növényvilágáról, stb. 

Egyébként a különböző tanórák sem csupán a tananyag megtanításáról szól, hanem annál sokkal többről, a jobb ember neveléséről. Így volt alkalmam pl. úgynevezett kihelyezett történelem órát tartani a waterlooi csata színhelyén, Belgiumban, vagy éppen az Olimposzon, Görögországban.

Ha tehettem, végzős osztályaimat érettségi előtt elvittem a Vereckei-hágóhoz, és itt közösen elénekeltük a Himnuszt. Kétség kívül ez utóbbi nem hasonlítható semmihez, ilyenkor úgy érzi az ember, hogy közel az Isten. Soha nem tudtam és nem is akartam szétválasztani a történelem tanítást az élet más területeitől. 

Így volt a megyében először középiskolás lány labdarugó csapatom, korosztályos válogatott korfball csapatom, kosárlabda, sakk és természetesen fiú labdarúgó csapatom.

Tudom, hogy minden gyermekben van érték, tehetség, csak meg kell találni benne. Nos, ez a fő feladata a pedagógusnak. Ha sikerélménye van a tanulónak valamiben, a számára kevésbé szimpatikus tantárgyakat is könnyebben „elviseli”.

Hiszem azt, hogy a becsületes munka hosszú távon meghozza a gyümölcsét. Így jutottak be tanulóim (a szegény szülők gyermekei) háromszor televíziós történelemverseny döntőjébe, ahol mindháromszor a dobogón végeztek. Egy alkalommal a jutalmuk belgiumi utazás volt. 

Az „örökségünk 1848” országos történelem versenyt többször megnyerték, ha úgy tetszik, az „elit” iskolák tanulói előtt. A sport terén lány labdarúgóimmal, nemzetközi tornákon is szerepeltünk, sikerrel. 

A korfball csapatom, pedig többször képviselte hazánkat Hollandiában, magyar ifjúsági válogatottként. Jó néhány gyereknek útlevele sem volt az utazás előtt, tehát korábban még nem járt külföldön. Itt szembesültek azzal, hogy más országokban milyen emberek élnek.

Nem jobbak, nem rosszabbak, mások. Azt mondanom sem kell, hogy azok a gyerekek, akik a tanítási időn túl valamilyen szabadidős tevékenységben részt vettek velem, egészen másként viszonyulnak hozzám az órákon. Ezek azok a már azóta felnőtt emberek, akik megismernek a benzinkútnál, a boltokban és jó néhányan közülük rendszeresen azóta is felkeresnek a lakásomon feleségestől, gyerekestől.

Soha nem tettem különbséget gyerekek és gyerekek között. Számomra épp olyan sikeres az, aki egy remek karosszérialakatos lett, mint az, aki a Nemzeti Színház színésze, a debreceni roma önkormányzat elnöke, vagy a Hosszúpályi Roma Önkormányzat vezetője, mivel egy kicsit a saját gyermekeimnek  tekintem őket.

Talán a tantárgyam szeretetén kívül mást is áttudtam adni a tanulóimnak, mert most is együtt tudok örülni tanítványaimmal sport sikereiknek, amiből azért szép számmal akad akár magyar bajnoki cím, vagy éppen olimpiai részvétel. Szeretném azt hinni: lehet, hogy amit tanítottam, annak egy részét elfelejtik a tanítványaim, de ahogy tanítottam, azt nem.

(Mátyás Tibor.nyugalmazott középiskolai igazgató,   tanácsos, közoktatási szakértő )

http://www.kethanodrom.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3267:legyel-jo-ember-es-szeresd-a-pulyakat&catid=93:jegyzet&Itemid=103