O Baxtalo Kumar

O Baxtalo Kumar 

Írta: Oscar Wilde   

(The Happy Prince - Nakhadasles: Selam Pató) / Pe jekhe xambeski 

durukh, uches opre o foro, tordyindas le Baxtale Kumareski skulptura.

Leske sherestar zhi kaj leske punre somnakaj sharadasles, sane, kovle patrinenca, duj zafirura sas leske jakha, thaj prebaro lolo rubinto ablyilas pe lesko xanro.

Shaj hatyaras, sar chudisardasles sakon.

- Barem kasavo shukar-i, sar jekh bashno, so e balval boldosarel – phendas jekhe forutne undarno, kon kodo kamlasas, te avel shundo lesko artistikano zhanipe -, numa na mol kasavo but -, phendas majdur. Nashtig sar kodo te patyan le manusha, hoj naj ande leste vi praktikano zhanipe, kanak na kodo na faltil andar leste!

- Devla, sar shaj avos kasavi, sar o Baxtalo Kumar! – hundisardas opre jekh trazi dej, ke lako shavoro rudyisardas, hoj te anel tele leske le cherhaja. – Le Baxtale Kumareske inke ande pesko suno na avesas ande leski godyi, hoj te rudyisarel andar variso.

- Losshav, sar si barem jekh zheno pej luma, kon intregones baxtalo-j – mirrisardas o xoxadyindo mursh, sar e somnali skulptura dikhlas.

- Kasavo-j, sar jekh andyelo – phende le gere shavora, kanak avri avile andar e bari khangeri, ande le ablyolinde shkarlat-rangasle lole zubonura thaj ande le uzhe, parne kretinci uravindes.

- Kathar zhanen tumen kado? – pushlaslen la matematikako sityari. – Chikanak chi dikhline tume andyeles!

- Sar te na? Ande amaro suno – angledine le shavora, thaj pe la matematikake sityaresko chikat toja sikadyile, thaj leski musura bares trutni kerdyilas, ke na kamlas, te dikhen sune le shavora.

Jekha ratyasa huradas-tar opre o foro jekh cino rindovano. Kaver rindovanura, kanca ande jekh kethanipe sas, aba angla kado shov kurkenca  po drom dine pen kaj Edyiptomo, ba vov pale ashilas, ke kamado sas. E legmajshukar trestija kamlas, kasa inke kaj la primavarako shird phinzhardas, kanak jekh bara, galbena paparuga nakhadas pe la dorijaki dolma. La trestijaki sani forma kade vrazhisardasles, trubundas te tordyol thaj vorba te del la:

- Te kamav tut? – pushlas o rindovano, ke kamelas e vorta vorba. Pe kado e trestija xornes bandyilas. Kade o rindovano palesh thaj palesh krujal angalisdardas e trestija, peske phakenca reslas thaj kheladas o ruplo paji. Kadalesa mothilas peske hatyarimata, kade sikadas avri lesko kamipe la trestijake po sorro milaj perdal.

- Soski-j e kasavi relacija! – bashiline kaver rindovanura -, naj love la piramnyake, thaj si la prebut nyamura! – Thaj chaches, e dorija perdyi sas trestijenca. Apol avilas e tomna, thaj le rindovanura huradine-tar. Pala kodo, hoj geline-tar, o cino rindovano zurales korkoro ashilas, thaj kezdisardas te rucil peska piramnya.

- Ande sa vaxt pachasli-j, - phendas -, thaj darav, shaj unshtabili karakter, ke sakokanak khelel la balvalasa. – Thaj sarbaripes, e trestija vi kathar le majtikni balval shukares bandyilas. – Chaches, zhanav, hoj voj khere beshindi zheni, - phendas majdur o rindovano -, ba me kamav te drominav, trubul te kamel te drominel vi muri romnyi! – Phen: aves-tar manca? – pushlas palunes la trastijatar, ba kodi numa lako shero kinilas, kade kamlas pesko than, kaj trajilas. – Xoxadanman! – cipisardas o rindovano. – Zhav kaj le piramishura! Ash Devlesa! – Thaj huradas-tar.

Huradas, huradas, sorro dyes, thaj ratyasa reslas ando foro.

- Kaj te avav ratyasa? - pushlas. - Sperisarav, azhukarenman.

Thaj ande kado momento las sama e skulptura, pe le xambeski durukh.

- Kathe ratyarav – cipisardas opre -, somnalo-j kado than, vi frisho ajero phirel! – Thaj tele uradas, vortakes angla le Baxtale Kumareske punre. – Somnakuni-j muri sovipeski-livni – phendas peske kalmes, sar krujal dikhlas thaj kamlas te sovel. Ba daba garadas pesko shero tela peski phak, pe leste perdas jekh bare pajeski pittya. – Sosko bisiklo-j! – cipisardas opre. – Naj jekhutno cherhaj naj po cheri, uzhes ablyon le cherhaja, vatunchi brishindel. Sarbaripes pogani vrama si andej Utarig-Europa. Chaches, e trastija kamlas o brishind, ba numa anda kodo, ke pes kamlas lashipe.

Atunchi palesh pe leste perdas jekh pittya.

- So mol jekh kasavi skulptura, te na ferilman andar o brishind? – pushlas. - Trubusarav te rodav jekh lasho horno, soske si durukh! – Thaj kade gindisardas, hoj majdur hurala.

Ba angla kodo, hoj avri puterdasas penge phaka, pe leste perdas vi e trinti pittya. Atunchi opre dikhlas -, ba jaj! So dikhlas?

Le Baxtale Kumareske jakha asvenca sas pherde, thaj le asva shordyile tele pe leski somnakuni musura. Thaj ande le shonitosko nuro kasavo somnalo sas leski musura, hoj le cine rindovanes baro sunujipe astardyilas-tar.

- Kon san tu? – pushlas.

- Me som o Baxtalo Kumar.

- Atunchi sostar roves? – pushlasles o rindovano. – Intregones kindyardineman tyire asva.

- Kanak inke trajisardom, thaj manushikano jilo sas man, - angledas e skulptura -, chi kodo chi zhanglom, so-j e asvin, ke ande le Bi-gindeski Dyiz beshlom, kaj andre nashtig te ushtyadas e Briga. Dyesenca andej bar kheldomman mure amalenca, thaj ratyenca, andej Bari Sala me kezdisardom o khelipe. Kurjal e bar ucho zido sas, ba man chikanak na avilas ande muri godyi te pushav kodo, so si pala o zido, kasave shukara sas sakofele andre. Mure manusha kade bushilineman: o Baxtalo Kumar, thaj me chaches baxtalo somas, te si la lumaki voja e bax. Kade trajisardom thaj kade merdom. Thaj akanak, sar mulo som, kathe tordyardineman, pe kasavo ucho than, kathar trubusarav te dikhav le foroske sa bibaxt thaj chorripe, thaj chaches, muro jilo aba numa archichuno-j, nashtig kaver te kerav, numa rovav.

„Aketa! Andrunes naj somnakuno?” – gindisardas ande peste o rindovano. Ba manushanardo zheno sas, na phendas avri pesko garadyindo gindo.

- Dur kathar, - vorbisardas majdur xor, muzikale glasosa e skulptura -, but dur, ande varisavi cini vulyica tordyol jekh cino, brigaslo kher. Kodoleski felyastra akanak puterdi-j, thaj me dikhav andre jekha zhulya, sar beshel pashe e jag. Laki musura sani thaj phagerdyi, lake vast trutne thaj lole, pherde suveske phushimatenca, ke e zhulyi suvipesa rodel peske zhuvimaske love. Golgotake luludya suvel akanak pe jekh kovlo gad, ande soste maj la krajaskinyaki majkamli raji uravelapes opre ando baldo, so avla pala kado cerra vramasa andej krajikani avlina. Ande la livnako kolco, ando pato, nasvales pashlyol lako shavoro. Phabuvalo-j, thaj naranch mangel. Ba leski dej na zhanel kaver te del leske, numa paji, thaj kade o shavoro rovel. Mo rindovano, mo rindovano, muro cino rindovano – nashtig te ingres lake o lolo rubinto pala muro xanro? Mure punre zorarde si kaj o xamb, me nashtig te zhav-tar kathar.

- Man aba azhukaren ando Edyiptomo – phendas o rindovano. – Mure amala huran opre e Nilushi, thaj vorbisaren le bare lotus-luludyenca. Pala jekh cerra vrama hodinena ande le bare faraosko piramisho. Kothe pashlyol vi o farao, ande le makhindo mulikano kasht. Ando galbeno poxtan vulusardineles, thaj sungasle balzhamenca makhlineles. Pe leski korr nila jade-lanco si, thaj leske vast kasave-j, sar le shukle patra.

- Mo rindovano, mo rindovano, muro cino rindovano – phendas o Kumar -, shaj azhukaresas hajkam inke jekh ratyi, shaj keresas hajkam man kado missijo? O shavoro kade trushajvel, thaj leski dej kasavi brigasli-j...

- Te patyivales gindisarav, me na kamav but le shavoren. – angledas o rindovano. – Le nacharde milajesa, kanak pasha e dorija beshlom, kothe sas duj nasule shavore, le assavareske shave, kon ande sa vaxt barrenca shudineman. Najis Devleske, nashtig reslineman le barra, ke mura familijako phutyaripe si, hoj sigake sam, vi kade -, bipatyivales sas, so le shave kerdine.

Ba o Baxtalo Kumar kasavo brigako kerdyilas, hoj o cino rindovano sunausardasles.

- Chaches, bares shil si man, - phendas, - vi kade kathe ashuvav kadi jekh ratyine, thaj kerav tuke kodo missijo, so zurales kamesas.

- Najis tuke, cino rindovano – phendas o Kumar.

Kade apol o rindovano avri las o baro rubinto andar le Kumaresko xanro, thaj ande pesko xoing inkerindes opre le khera vazdajvlas.

Huradas-tar pasha la khangerako brunzh, kaj le andyelurengo parne barrutne skulpturi trodyon. Huradas-tar opre e dyiz, thaj ashundas le khelipeske chingara. Jekh shukar terni shej atunchi uashtyadas avri po balkono peska kamadosa.

- Soske somnale-j le cherhaja – phendas o mursh -, thaj soski somnai-j le kamipeski zor!

- Sperisarav, hoj andej lashi vrama gata avla muro gad zhi kaj la avlinako baldo – angledas e shej -, golgotake luludya keradom pe leste, ba le zhulya, kon suven, kasave moshale-j...

O rindovano perdal huradas opre e dorija, thaj dikhlas le lampi pe le bere. Huradas-tar opre o getto, thaj dikhlas, sar le phure bibolde mita keren, ande le xarkune tejara tolaren le love. Palunes reslas-tar kaj kodo brigaslo kher, thaj andre dikhlas. O cino shavoro phabuvales xasadas ando pato, thaj la da le khinyipestar astardyilas o suno. Andre huradas kade andej livni, thaj tele shuttas pej meselya, pasha le zhulyake dyelura o prebaro rubinto. Pala kodo kovles krujal huradas le patoste, thaj peske phakenca blagi balval zhuvardas la shavoreske chikateste.

- Sosko lasho shil si – phendas o shavoro -, akanak aba sastyuvo! – Thaj ando guglo suno boldaspes.

Atunchi o rindovano palpale huradas kaj o Baxtalo Kumar, thaj phendas leske, so kerdas.

- Interestno-j... – das duma -, na jekh cerra na shudrajvav, apol bares shil si...

- Ke lashipe kerdan , anda kodo – phendas o Kumar.

O cino rindovano gindisardas pala kado, apol suttas. Kathar o gindisaripe sakokanak lyindralo kerdyilas.

Stafilasa huradas-tar la dorijate, thaj najilaspes.

- Sosko bisiklo pecipe – phendas o ornitologito professoro, kanak perdal gelas po podo. – Rindovano jivende! – Thaj lungo lil ramosardas pala o pecipe le regiologutne zhurnales. Bares pinzharde kerdyilas lesko iskiripe, ke pherdo sas kasave alavenca, so khonyik na hatyardas.

- Adyes ratyasa zhav ando Edyiptomo – phendas o rindovano, thaj aba majangles vojako sas anda kodo, so avla-tar. Vizitaciji kerdas kaj le artistikane serimata, thaj butaig beshlas pe la khangerake brunzheski durukh.

Kaj numa phirdas, le vrabluci bashon:

- Etalo, jekh elegantno strejino! – phendine jekhavreske. Thaj kade o rindovano bares mishto hatyardas pes.

Kanak opre avilas po cheri o shonito, palpales huradas kaj o Baxtalo Kumar.

- Na bishales manca khanchi vorba ando Edyiptomo? – cipisardas. – Sigo zhav.

- Mo rindovano, mo rindovano, muro cino rindovano – phendas o Kumar -, ash manca inke jekh ratyi.

- Azhukarenman aba ando Edyiptomo – angledas o rindovano. – Mure amala tehara majdur hurana kaj o dujte pajesko-peripe. Pajesko grast shudrarel pes kothe mashkar le papurri, thaj po prebaro granitutno tronusho beshel o Memnon Del. Sorri ratyi le cherhaja dikhel, thaj kanak la stafilaki cherhaj opre zerol po cheri, avri phagrel andar leste la losshako vurlyipe, thaj pala kodo palesh muto avla. Ando mizmeri galbene shagara phiren pe le pajeski dolma. Lenge jakha nila-j, sar o legmajzeleno berillo-j, thaj lengo vurlyipe majbaro-j, sar le pajeske-peripesko glaso.

- Mo rindovano, mo rindovano, muro cino rindovano – phendas o Kumar -, dur-dur, la foroske agoreste dikhav jekh terne murshes, ande jekh podo-soba. Leski mesalya pherdyi-j raminde hertijenca, opre kodol bandyol, thaj pasha leste, ande jekh taxtaj, prujole luludya merajven. Leske bal barnave thaj krece-j, lesko muj lolo-j, sar e granat-phabaj, leske jakha bare thaj kasave-j, sar te dikhelas suno sakanak. Lesko iskiripe kamelas te agorisarel le teatroske direktoreske, ba na zhanel te ramosarel, ke bares shudrajvel. Ande lesko bov naj jag, thaj e bokh slabosardasles.

- Kathe ashuvav inke jekh ratyi – phendas o rindovano, ke chaches lasho jilo sas les. – Te ingrav vi leske jekh rubinto?

- Sunusarav, naj man majbut rubinto – phendas o Kumar -, naj man aba kaver, numa mure duj jakha. Bisikle zafirutne si kadal, angla kado mija bershenca andinelen andar Indija. Le avri jekh, thaj inger-tar kodi leske. Maj bikinela la chandrares, xabena thaj jagake kinel andar late, thaj agorisarela lesko iskiripe.

- Drago Kumar – phendas o rindovano -, me kado na zhanav te kerav! – Thaj te rovel kezdisardas.

- Mo rindovano, mo rindovano, muro cino rindovano – phendas o Kumar -, ker, sar phendom!

Kade o rindovano avri las le kumareski jekh jakh, thaj huradas kaj le iskiritori andej podo-soba.

Nas pharo andre te resel, ke pe le khereski durukh xiv sas, thaj pe kodi perdal andre shaj huradas vortakes andej soba. O terno mursh  ande peske palmi bandardas leski musura, chi ashundas le phakengo glaso, ba kanak opre vazdas lesko shero, kothe arakhlas o somnalo zafiro pe le merajvle luludya.

- Vatunchi patyivarenman! – cipisardas opre -, kado kasavo manush shaj bishadas mange, kon patyivarelman! Akanak aba shaj te agorisarav muro iskiripe! – Thaj ablyilas la losshatar.

Po kaver dyes o rindovano huradas-tar kaj o porti. Tele beshlas pe jekh bare beroski durukh, thaj dikhlas, sar vazden avri le berutne shelenca le prebare ladi andar le berengo xoripe.

- Cird! – cipisardine, sodevar jekh-jekh lada sikadyilas.

- Zhav ando Edyiptomo! – cipisardas o rindovano, ba khonyik na line sama pe leste, kade, kanak opre avilas o Shonito, palpale huradas kaj o Baxtalo Kumar.

- Anda kado avilom, hoj te pajkerav-tar tutar – das duma leske.

- Mo rindovano, mo rindovano, muro cino rindovano – phendas o Kumar -, ash manca inke pe jekh ratyi!

- Jivend si – angledas o rindovano -, pala jekh cerra vrama pahosajvel, tele perel o jiv. Ando Edyiptomo pe le zelene palma-kashta tates pekel o Kham, andej chik krokodyilura pashlyon, thaj diles dikhen ande e luma. Mure phrala kujbo keren ande le Baalbekeski khangeri, thaj losshasa dikhenlen le rozave thaj parne gulumbura. Drago Kumar, mukhavtut, ba chikanak na bistravtut, thaj primavarasa, kanak palpale hurav, anav tuke duj shukara barra misto kodol, so kothe dan kaverenge. O rubinto majlolo avla, sar e loli ruzha, thaj o zafiro vuneto avla, sar o oceano.

- Kothe, tele, po placco, - phendas o Baxtalo Kumar – tordyol jekh mashinako-bikinarica shejori. E mashina andre peradas andej nal, sa musardyilas. Lako dad malavelala, te na ingrela khere love, thaj akanak rovel chorri. Naj la papuchi, naj shtrumflya, thaj sherangli-j. Le avri muri kaver jakh, de kothe lake, thaj na malavelala lako dad.

- Kathe ashuvav inke jekh ratyi – phendas o rindovano – ba nashtig avri te lav tyiri jakh, ke atunchi korrajves.

- Mo rindovano, mo rindovano, muro cino rindovano – phendas o Kumar -, ker, sar phendom!

Kade avri las o rindovano le Kumareski kaver jakh, thaj huradas-tar lasa. Huradas-tar pasha le cini shejori, thaj o barr pe laki palma peradas.

- Soski somnali glazhutni kotor! – cipisardas opre e shejori, thaj assajipes khere nashlas.

Thaj o rindovano palpale huradas kaj o Kumar.

- Akanak aba korro san – phendas, - kade tusa ashuvav savaxtunes.

- Na, muro cino rindovano – phendas o chorro Kumar -, trubul zha ando Edyiptomo.

- Biagorutnes tusa ashuvav – phendas o rindovano, thaj suttas le kumareske punrende.

Po kaver dyes pe lesko phiko beshlas, thaj pala kodo mothilas, so sakofelo dikhlas vov aba ande le strejine thema. Mothilas pala le lole ibis-chiriklya, kon ande lungo-lungo kram tordyon pe la Nilushako dolma, thaj ande lengo xoing len le somnakaj-mashen. Mothilas pala o sfinks, so kasavo phurano-j, sar e luma, andej xasain trajol thaj zhanel intrego. Mothilas pala le sheftara, kon lokhes ushtyaven pasha le shtira, thaj boroshtyane-barra si ande lenge burnyika. Mothilas pala le Shonitoske Plajengo Kraj, kon kalo-j sar o legmajkalo kasht, thaj jekh baro kraj si lesko Del. Mothilas pala o pogano zeleno sap, kon pe jekh palma-kasht sovel, thaj leski bish rashaja xaxavelles adyvinasle kolakosa. Mothilas pala le bona, kon po baro paji pe bare patra sar  pe bere dromin, thaj savaxtunes maripe keren le paparugenca.

- Muro drago cino rindovano – phendas o Kumar -, somnale dyelura mothuves mange, ba naj majsomnalo dyelo la manushikana dukhatar. Naj majbaro misterijumo, sar o chorripe. Hura zhi agoreste opre o foro, thaj maj te mothuves mange, so dikhlan?!

Kade o rindovano zhi agoreste huradas opre o foro, thaj dikhlas kodo, sar le barvale ande penge shukar khera vojakes losshan, thaj le koldushura, le chorre angla le vudara beshen. Andre huradas ande le tunyarike sane vulyici, thaj dikhlas kodol shavora parne musuri, kon bokhajven, thaj bihatyaripesa dikhen aba e kali vulyica. Tela jekh podo duj shavora pashyiline, zorales angalisardine jekhavres, sar te na pahosarellen o shil.

- Jajj, soske bokhale sam! – phendine.

- Kathe nashtig te soven tumen! – vurlyadas pe lende o gornyiko, thaj le duj shavora po drom dine pen ando brishind.

Pala kodo o rindovano palpale huradas, thaj phendas le Kumareske, so dikhlas.

- Somnakune kotorenca som sharado, - phendas o Kumar -, le tele pala mande sa patrin, thaj de kothe mure chorrenge; le zhuvinde kodo patyan, hoj o somnakaj bax del lenge.

O rindovano tele las le somnakune patra, jekh pala o kaver, pune o Baxtalo Kumar leske sherestar zhi kaj leske punre kushlo thaj surro kerdyilas. Thaj le somnakune patra, jekh pala o kaver, sa ingerdas le chorrenge, thaj le shavorengi musura avri lolyilas lestar; lengo assajipe thaj khelipe andre pherdas e sorri vulyica.

- Si amen manro aba khere! – cipisardine.

Kanak tele perdas o jiv, thaj opre po jiv avilas o paho, le vulyici kade ablyiline, sar te avenas rupune; pala le khera pahoske shura pushaven ando shil, le manusha ande le tate zubonura phiren, thaj le shavora ande le shkarlatasle lole kapici kheldinepen po paho.

O chorro cino rindovano pala dyeseste pe dyeseste majzurales shudrajvlas, ba kade kamlas le Kumares, hoj na kamlas te mukhel-tar les. Opre xalas le purshaka angla le bovnosko vudar, kanak o bovno na dikhlasles, thaj leske phaka miskisardas, hoj opre te tatyol.

Palunes hatyardas, hoj pala jekh cerra vrama merela. Aba numa sode zor ashilas les, hoj palunes tele te hural pe le Kumaresko phiko.

- Ash Devlesa, drago Kumar – phendas kalmes -, hajkam mukhes te chumidav tyiro vasta?!

- Losshav, muro cino rindovano, hoj palunes vatunchi zhas-tar ando Edyiptomo – phendas o Kumar -, prebut vrama ashilan kathe; ba feder muro muj te chumides, ke kamav tut.

- Na ando Edyiptomo zhav – phendas o rindovano. – Le meripesko kher zhav. Thaj hajkam o meripe le sunosko phral-i?

Atunchi po muj chumidas le Baxtale Kumares, thaj mules perdas angla kodoleske punre.

Ande kado sekundo bisiklo phagripesko glaso ashundyilas andar la skulpturako andrunipe, sar te phagerdyilasas variso. Thaj ake, chachikanes o archichuno jilo praphadyilas ande duj kotora. Poganes zoralo sas o paho, sarbaripes.

Po kaver dyes deteharin le forosko shero le foroske undarnenca perdal gelas po placco.

Sar nakhline-tar pasha o xamb, le forosko shero opre dikhlas pej skulptura.

- Muro Deloro! Sosko zhungalo dulmutano si kado Baxtalo Kumar! – phendas.

- Sarbaripes, sosko zhungalo dulmutano-j! – cipisardine le foroske undarne, kon jekhatyardine le foroske sherosa, thaj kothe geline kaj e skulptra, hoj te dikhenles majpashal.

- Avri perdas o rubinto andar lesko xanro, leske jakha xasardyile, thaj nachilas lesko somnakuno avrunipe – phendas le forosko shero -, ake, aba majkoldushi si le koldushestar!

- Majkoldushi si le koldushestar! – phendine pala leste vi le undarne.

- Thaj naj dosta kado, vi jekh muli chiriklyi pashlyol leske punrende! – phendas majdur le forosko shero. – Chaches kathe-j e vrama, sar krisa te keras pala kodo, hoj le chiriklyen kathe nashtig te meren.

Thaj le forosko sekretari opre ramosardas la krisako shinavipe.  Kade  palunes nichardine le Baxtale Kumareski skulptura.

- Sar aba naj shukar, naj les majdur funkcija – phendas avri la opraluna shkolako artistikano professoro.

Pala kodo bilyardine e skulptura ando bov, thaj le forosko shero kethane akhardas le foroske sherutnengo svato, hoj krisipe te keren: so te avel la materialasa, so ashilas.

- Naj pushipe, trubul amenge jekh nyevi skulptura – phendas , thaj kodi te avel muri skulptura!

- Muri skulptura – phendine sa le foroske undarne, thaj te xanpen kezdisarde jekhavresa. Thaj kanak palunes ashundom pala lende, vi atunchi numa maripe sas mashkar lende.

- Sosko interestno-j – phendas la butyako sherutno kaj o bilyarimasko than. – Kado phagerdo archichuno jilo na bilyadas ando bov. Avri trubul te shudas.

Thaj avri shudas mashkar le melya, kaj aba kothe pashlyilas vi o mulo rindovano.

- An mange andar o foro kodol duj dyelura, so legmajkuche-j – phendas o Del peske jekhe andyeleske, thaj o andyelo andas-tar o archichuno jilo thaj e muli chiriklyi.

- Mishto alosardanlen – das duma o Del -, ke kadi cini chiriklyi savaxtunes gilyabela ande muri cherikani bar, thaj o Baxtalo Kumar ande muro somnakuno foro asharelaman.

A boldog herceg

Egy oszlop tetején, magasan a város fölött állt a Boldog Herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította, vékony, finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubin piroslott a kardja markolatán.

Nemhiába csodálta mindenki.

- Legalább olyan szép, mint egy szélkakas - jegyezte meg az egyik városi tanácsos, aki szerette volna, ha híre megy művészi ízlésének -, csakhogy nincs annyi haszna - tette hozzá, nehogy az emberek még azt higgyék, hiányzik belőle a gyakorlati érzék, mert az aztán nem hiányzott.

- Bár olyan lennél, mint a Boldog Herceg! - sóhajtott fel a józan anya, mert kisfia nyafogott, hogy hozza le neki a csillagokat. - A Boldog Hercegnek még álmában sem jut eszébe, hogy nyafogjon valamiért.

- Örülök, hogy akad legalább egy lény a világon, aki tökéletesen boldog - dünnyögte a csalódott férfi, amint a csodálatos szobrot bámulta.

- Olyan, mint egy angyal - mondták az árva gyerekek, amikor kiléptek a székesegyházból ragyogó skarlátvörös kabátban és tiszta, fehér kötényben.

- Honnan tudjátok? - kérdezte a számtantanár. - Sose láttatok angyalt.

- Dehogynem, álmunkban - válaszolták a gyerekek, és a számtantanár összeráncolta a homlokát, és nagyon szigorú arcot vágott, mert nem helyeselte, ha a gyerekek álmodnak.

Egy éjszaka elszállt a város fölött egy kis fecske. Társai már hat hete útnak indultak Egyiptomba, de ő hátramaradt, mert szerelemes volt a legszebb nádszálba. Még a kora tavaszon ismerkedett meg vele, amint egy nagy, sárga pillét kergetett a folyó mentén, és a nádszál karcsú alakja úgy elbűvölte, hogy megállt és megszólította:

- Szeresselek? - kérdezte a fecske, mert kedvelte az egyenes beszédet, mire a nádszál mélyen meghajolt. Így aztán a fecske újra meg újra körülrepülte a nádszálat, a szárnya meg-megérintette és ezüstösen fodrozta a vizet. Ez volt a vallomása, és így udvarolt egész nyáron át.

- Micsoda nevetséges kapcsolat - csivitelte a többi fecske -, nincs a menyasszonynak pénze, és túlságos sok a rokona. - És csakugyan, a folyót szinte elborította a nád. Azután beköszöntött az ősz, és a fecskék elrepültek. Távozásuk után a kis fecske nagyon egyedül maradt, és unni kezdte kedvesét.

- Örökké csak hallgat - mondta -, és félek, hogy ingatag természet, mert szüntelenül kacérkodik a széllel. - És valóban, a nádszál a legkisebb szélre is a lehető legkecsesebben hajladozott. - Elismerem ugyan, hogy otthon ülő teremtés - folytatta a fecske -, én viszont szeretek utazni, szeressen hát utazni a feleségem is! - Eljössz-e velem? - kérdezte végül a nádszáltól; de az csak a fejét rázta, annyira ragaszkodott az otthonához. - Hitegettél csak! - kiáltotta a fecske. - Indulok a piramisokhoz. Isten veled! - És elrepült.

Szállt, szállt egész nap, és estére megérkezett a városba.

- Hol töltsem az éjszakát? - kérdezte. - Remélem, felkészültek a fogadásomra.

Ekkor megpillantotta a szobrot az oszlop tetején.

- Itt fogok megszállni - kiáltott fel -, pompás ez a hely, járja a friss levegő is! - És leereszkedett, egyenesen a Boldog Herceg lába elé. - Arany a hálószobám - mondta magának halkan, amint körülpillantott, és aludni készült; de alig dugta a fejecskéjét a szárnya alá, rápottyant egy nagy vízcsepp. - Milyen különös! - kiáltott fel. - Egyetlen felhő sincs az égen, tisztán ragyognak a csillagok, és mégis esik. Bizony szörnyű az éghajlat itt Észak-Európában. A nádszál ugyan szerette az esőt, de csak puszta önzésből.

Akkor ismét ráhullott egy csepp.

- Mi haszna van egy ilyen szobornak, ha még az esőtől sem véd meg? - kérdezte. - Keresnem kell egy jó, fedeles kéményt. - És elhatározta, hogy továbbszáll.

De mielőtt szétnyitotta volna szárnyait, ráhullott a harmadik csepp. Ekkor felnézett és látta - de jaj, mit is látott?

A Boldog Herceg szeme könnyben úszott, és a könnyek végigcsorogtak aranyorcáján. És a holdfényben olyan gyönyörű volt az arca, hogy a kis fecskét elöntötte a szánalom.

- Ki vagy te? - kérdezte.

- Én vagyok a Boldog Herceg.

- Miért sírsz akkor? - kérdezte a fecske. - Teljesen átáztattak a könnyeid.

- Míg éltem, és emberi szívem volt - felelte a szobor -, azt se tudtam, mi a könny, mert a Gondtalanság Palotájában laktam, ahova nem léphet be a Szomorúság. Nappal a kertben játszottam társaimmal, este pedig a Nagy Teremben én nyitottam meg a táncot. A kertet magas fal vette körül, de nekem eszembe se jutott megkérdezni, hogy mi van a falon túl, olyan szép volt odabent minden. Az udvaroncaim Boldog Hercegnek neveztek, és én csakugyan boldog voltam, ha a gyönyör boldogság. Így éltem, és így haltam meg. És most, hogy holt vagyok, ide állítottak, olyan magasra, hogy látnom kell a város minden szörnyűségét és nyomorúságát, és bár a szívem ólomból van, mást sem csinálok, csak sírok.

"Úgy, hát belül nem is arany?" - jegyezte meg magában a fecske. De udvariasabb volt annál, semhogy kimondjon egy ilyen személyes természetű megjegyzést.

- Messze innen - folytatta mély, zengő hangon a szobor -, jó messze, valamelyik kis utcában áll egy szomorú házacska. Ablaka éppen nyitva, és én egy asszonyt látok odabent, amint az asztal mellett ül. Arca keskeny és megviselt, keze durva és vörös, telis-tele tűszúrással, mert az asszony varrónő. Golgotavirágokat hímez éppen egy atlaszruhára, amelyet a királyné legkedvesebb udvarhölgye visel majd a legközelebbi udvari bálon. A szoba sarkában, az ágyon betegen fekszik a kisfia. Lázas, és narancsot kér. De az édesanyja nem tud mást adni neki, csak vizet, s így a kisfiú sír. Fecském, fecském, kicsi fecském, nem vinnéd-e el neki a rubint a kardom markolatáról? Lábamat ehhez a talapzathoz erősítették, magam nem tudok mozdulni.

- Engem várnak már Egyiptomban - mondta a fecske. - Társaim föl-le cikáznak a Nílus fölött, és beszélgetnek a nagy lótuszvirágokkal. Hamarosan elpihennek a nagy király piramisában. Ott fekszik a király is festett koporsóban. Sárga vászonba burkolták, és bebalzsamozták fűszerekkel. A nyakában halványzöld jadelánc van, és a keze, mint a száraz levél.

- Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a Herceg -, várhatnál-e még egy éjszakát, lennél-e a követem? A kisfiú olyan szomjas, és az édesanyja olyan szomorú.

- Ha meggondolom, én nem is szeretem a fiúkat - felelte a fecske. - Múlt nyáron, amikor a folyó mellett tanyáztam, volt ott két durva kölyök, a molnár fiai, akik unos-untalan kővel hajigáltak. Persze, nem találtak el, mi fecskék sebesebben repülünk annál, és az én famíliám különösen híres a gyorsaságáról, hanem azért ez tiszteletlenség volt.

De a Boldog Herceg úgy elszomorodott, hogy a kis fecske megsajnálta.

- Bár nagyon hideg van - mondta -, egy éjszakára mégis maradok, és a követed leszek.

- Köszönöm kicsi fecske - mondta a Herceg.

Így aztán a fecske kicsípte a nagy rubint a Herceg kardjából, és a csőrébe fogva, a tetők fölé emelkedett.

Elszállt a székesegyház tornya mellett, ahol az angyalok fehér márványszobrai állnak. Elsuhant a palota fölött, és hallotta a tánc dobogását. Egy szép fiatal lány épp akkor lépett ki az erkélyre szerelmesével.

- Milyen csodálatosak a csillagok - mondta a férfi -, és milyen csodálatos a szerelem hatalma!

- Remélem, hogy idejében elkészül a ruhám az udvari bálra - felelte a lány -, golgotavirág-hímzést rendeltem rá, de a varrónők olyan lusták.

A fecske átsuhant a folyó felett, és látta a hajóárbocokon lengő lámpásokat. Elszállt a gettó fölött, és látta, amint az alkudozó öreg zsidók rézserpenyőben méregetik a pénzt. Végül elérkezett ahhoz a szomorú házhoz, és benézett. A kisfiú lázasan köhögött az ágyban, anyját pedig a fáradságtól elnyomta az álom. Beröpült hát a szobába, és letette az asztalra, az asszony gyűszűje mellé a nagy rubint. Aztán gyengéden körülrepülte az ágyat, és szárnyával legyezgette a kisfiú homlokát.

- Milyen jó hűvös van - mondta a kisfiú -, most már meg fogok gyógyulni! - És édes álomba merült.

Akkor a fecske visszaszállt a Boldog Herceghez, és elmondta, mit végzett.

- Furcsa - jegyezte meg -, csöppet se fázom, pedig meglehetősen hideg van.

- Mert jót cselekedtél, azért - mondta a Herceg.

A kis fecske elgondolkozott ezen, s azután elaludt. A gondolkozás ugyanis mindig elálmosította.

Hajnalban elszállt a folyóhoz, és megfürdött.

- Milyen rendkívüli jelenség - mondta a madártan professzora, amikor áthaladt a hídon. - Fecske télen! - És hosszú levelet írt az esetről a helybeli újságnak. Nagy feltűnést keltett vele, mivel teletűzdelte olyan szavakkal, amelyeket senki sem értett.

- Ma este indulok Egyiptomba - mondta a fecske, és előre örült az elkövetkezőknek. Meglátogatta sorra a műemlékeket, és sokáig elüldögélt a templomtorony csúcsán.

Amerre csak megfordult, a verebek felcsiripeltek.

- Nicsak, egy előkelő idegen! - mondogatták egymásnak. S így aztán a fecske nagyon jól érezte magát.

Amikor felkelt a hold, visszarepült a Boldog Herceghez.

- Nem üzensz semmit Egyiptomba? - kiáltotta. - Nyomban indulok.

- Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a Herceg -, maradj velem még egy éjszakára.

- Várnak már Egyiptomban - felelte a fecske. - Társaim holnap továbbrepülnek a második vízeséshez. Víziló hűsöl ott a sás között, és hatalmas gránittrónuson ül Memnon isten. Egész álló éjszaka a csillagokat bámulja, s amikor a hajnalcsillag feltűnik az égen, kiszakad belőle az örömkiáltás, és aztán megint elnémul. Délben sárga oroszlánok járnak inni a vízpartra. Szemük zöld, mint a legzöldebb berill, és ordításuk túlharsogja a vízesés zuhogását.

- Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a Herceg -, messze-messze, a város túlsó szélén látok egy fiatalembert egy padlásszobában. Asztala tele van kéziratlapokkal, föléjük hajlik, és mellette, egy talpas pohárban hervadozó ibolyák. Haja barna és hullámos, az ajka piros, mint a gránátalma, a szeme nagy és álmodozó. A darabját szeretné befejezni a színházigazgató számára, de nem tud írni, mert nagyon fázik. Kandallójában nincsen tűz, és az éhség elgyengítette.

- Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske, mert igazán jó szíve volt. - Vigyek neki is egy rubint?

- Sajnos, nincs több rubinom - mondta a Herceg -, nincs egyebem már, csak a két szemem. Ritka zafírból valók, ezer évvel ezelőtt hozták őket Indiából. Vájd ki az egyiket, s vidd el neki. Majd eladja az ékszerésznek, eleséget és tüzelőt vesz érte, és befejezi a darabját.

- Drága herceg - mondta a fecske -, én ezt nem tudom megtenni! - És sírva fakadt.

- Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a Herceg -, tedd, ahogy parancsoltam!

A fecske hát kivájta a herceg fél szemét, és repült a diákhoz a padlásszobába.

Nem is volt nehéz bejutnia, mert a háztetőn lyuk tátongott, s azon besurranhatott egyenest a szobába. A fiatalember éppen tenyerébe temette az arcát, s meg sem hallotta a szárnyak suhogását; de amikor feltekintett, ott találta a gyönyörű zafírt a hervadt ibolyákon.

- Mégiscsak megbecsülnek - kiáltott fel -, ezt valamelyik tisztelőm küldte! Most már befejezhetem a darabomat! - És sugárzott a boldogságtól.

Másnap a fecske elrepült a kikötőbe. Megült egy nagy hajóárboc csúcsán, és elnézte, hogyan emelik ki a tengerészek köteleken a hatalmas ládákat a hajó gyomrából.

- Húzd meg! - kiáltották, valahányszor egy-egy láda előbukkant.

- Megyek Egyiptomba! - kiáltotta a fecske, de senki sem törődött vele, s így aztán amikor felkelt a hold, visszaszállt a Boldog Herceghez.

- Búcsúzni jöttem - szólt fel hozzá.

- Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a Herceg -, maradj velem még egy éjszakára!

- Tél van - felelte a fecske -, nemsokára itt a fagy, lehull a hó. Egyiptomban a zöld pálmafákra melegen tűz a nap, az iszapban krokodilusok feküsznek, és bután bámulnak a világba. Társaim fészket raknak Baalbek templomában, és turbékolva figyelik őket a rózsaszín és fehér galambok. Drága Herceg, elhagylak, de sohasem foglak elfelejteni, és tavasszal, visszafelé szállva majd hozok neked két szép drágakövet azok helyett, amelyeket elajándékoztál. A rubin pirosabb lesz, mint a piros rózsa, és a zafír kék lesz, akár az óceán.

- Odalent a téren - mondta a Boldog Herceg - álldogál egy gyufaárus kislány. A gyufát beleejtette a csatornába, s tönkrementek az utolsó szálig. Az apja megveri, ha nem visz haza pénzt, és most sírdogál szegény. Nincs se cipője, se harisnyája, és a feje is fedetlen. Vájd ki a másik szememet, add oda neki, és nem veri meg az édesapja.

- Itt maradok még egy éjszakára - mondta a fecske -, de nem vájhatom ki a szemedet, mert akkor megvakulsz.

- Fecském, fecském, kicsi fecském - mondta a Herceg -, tedd, ahogy parancsoltam.

Kivájta hát a fecske a Herceg másik szemét, és elrepült vele. Elsuhant a gyufaárus kislány mellet, és beleejtette a követ a tenyerébe.

- De gyönyörű üvegcserép! - kiáltott fel a kislány, és nevetve hazafutott.

A fecske pedig visszaszállt a Herceghez.

- Most már vak vagy - mondta -, így hát veled maradok örökre.

- Nem, kicsi fecském - mondta a szegény Herceg -, menned kell Egyiptomba.

- Örökre veled maradok - mondta a fecske, és elaludt a herceg lábánál.

Másnap pedig a vállára telepedett, és arról mesélt neki, mi mindent látott ő idegen országokban. Mesélt a piros ibiszekről, amelyek hosszú-hosszú sorokban álldogálnak a Nílus partján, és csőrükbe kapják az aranyhalakat; mesélt a szfinxről, amely olyan öreg, mint maga a világ, a sivatagban él, és tud mindent; mesélt a kalmárokról, akik lassan lépkednek a tevék mellett, és borostyánszemeket szorongatnak a kezükben; mesélt a holdhegyek királyáról, aki fekete, akár az ébenfa, és egy nagy kristály az istene; mesélt az óriás, zöld kígyóról, amely egy pálmafán alszik, és húsz papja mézeskaláccsal eteti; mesélt a törpékről, akik a nagy tavon óriás leveleken hajóznak, és örökös háborút vívnak a lepkékkel.

- Drága kicsi fecském - mondta a Herceg -, csodálatos dolgokat beszélsz nekem, de nincs csodálatosabb az emberi szenvedésnél. Nincs nagyobb titokzatosság, mint a nyomorúság. Repülj végig a város felett, kicsi fecske, és meséld majd el nekem, mit láttál.

Így a fecske végigrepült a város felett, és látta, hogy a gazdagok szép házaikban boldogan vigadoznak, míg a koldusok a kapuk előtt üldögélnek. Berepült a sötét sikátorokba, és belenézett az éhező gyermekek fehér arcába, amint közömbösen bámulták a fekete utcát. Egy híd boltíve alatt két kisfiú feküdt, szorosan egymás karjában, hogy meg ne dermessze őket a hideg.

- Jaj de éhesek vagyunk! - mondták.

- Itt nem alhattok! - kiáltott rájuk az őr, s a két kisfiú nekivágott az esőnek.

Aztán a fecske visszarepült, és elmondta a Hercegnek, mit látott.

- Aranylemezkékkel vagyok borítva - mondta a Herceg -, fejtsd le rólam levelenként, és add a szegényeimnek; az élők azt képzelik, hogy az arany boldogságot hoz rájuk.

A fecske lecsipegette hát az aranylevélkéket, egyiket a másik után, míg a Boldog Herceg tetőtől talpig kopott nem lett és szürke. És az aranylevélkéket, egyiket a másik után, mind a szegényeknek vitte, és a gyermekek arca kipirosodott tőle; nevetésük, játszadozásuk felverte az utcát.

- Van már otthon kenyerünk! - kiáltották.

Amikor lehullott a hó, s a hóra jött a fagy, az utcák mintha ezüstből volnának, úgy csillogtak és ragyogtak; a házak ereszéről hosszú jégcsapok lógtak, megannyi kristálytőr, az emberek pedig mind bundába bújtak, és a kisfiúk skarlátszínű sapkában korcsolyáztak a jégen.

A szegény kicsi fecske egyre jobban és jobban fázott, de annyira megszerette a Herceget, hogy nem akarta elhagyni. Felcsipegette a morzsákat a pék ajtaja előtt, amikor a pék nem látta, és a szárnyaival csapkodott, hogy felmelegedjék.

Végül érezte, hogy nemsokára meghal. Már csak annyi ereje maradt, hogy utoljára rászállhasson a Herceg vállára.

- Isten veled, drága Herceg - suttogta -, ugye, megengeded, hogy megcsókoljam a kezedet?

- Örülök, kicsi fecském, hogy végre mégis elindulsz Egyiptomba - mondta a herceg -, túlságosan hosszan időztél itt; de inkább az ajkamat csókold meg, mert szeretlek.

- Nem Egyiptomba indulok - mondta a fecske. - A halál házába megyek. És a halál, ugye, az álom testvére?

Azzal ajkon csókolta a Boldog Herceget, és holtan hullott a lába elé.

Ebben a pillanatban furcsa roppanás hangzott a szobor belsejéből, mintha valami eltört volna. S csakugyan, az ólomszív kettéhasadt. Szörnyen kemény volt a fagy, annyi bizonyos.

Másnap kora reggel a polgármester a városi tanácsosok kíséretében átsétált a téren.

Ahogy elhaladtak az oszlop mellett, a polgármester feltekintett a szoborra.

- Uramisten! De ütött-kopott ez a Boldog Herceg! - mondta.

- Ütött-kopott, de még mennyire! - harsogták a városi tanácsosok, akik mindig egyetértettek a polgármesterrel; és odamentek a szoborhoz, hogy megnézzék közelebbről.

- Kiesett a rubin a kardjából, a szeme eltűnt, és aranyos külsejét is elvesztette - szólt a polgármester -, hiszen koldusabb már a koldusnál!

- Koldusabb már a koldusnál! - ismételték a tanácsosok.

- És itt meg éppenséggel egy halott madár hever a lábánál! - folytatta a polgármester. - Csakugyan legfőbb ideje rendeletet hoznunk arról, hogy a madaraknak tilos itt meghalniuk.

És a városi írnok följegyezte a javaslatot. Így aztán lebontották a Boldog Herceg szobrát.

- Mivelhogy nem szép, nem is hasznos többé - jelentette ki a művészetek egyetemi professzora.

Azután megolvasztották a szobrot a kemencében, és a polgármester egybehívta a városi tanácsot, hogy elhatározzák: mi történjék az érccel.

- Természetesen új szoborra van szükségünk - mondta -, és legyen az az én szobrom.

- Az én szobrom - mondta mindegyik városi tanácsos, és civakodni kezdtek. És amikor utoljára hallottam felőlük, még egyre civakodtak.

- Milyen különös - mondta a munkavezető az öntőműhelyben. - Ez a meghasadt ólomszív nem olvadt meg a kemencében. Ki kell hajítanunk.

És kihajította a szemétdombra, ahol már ott feküdt a halott fecske is.

- Hozd el nekem a városból azt a két dolgot, ami a legértékesebb - mondotta az Úr egyik angyalának; és az angyal elhozta az ólomszívet és a holt madarat.

- Jól választottál - szólt az Isten -, mert ez a kis madár örökké énekelni fog az én paradicsomkertemben, és a Boldog Herceg az én aranyvárosomban dicsőít majd engemet.

http://www.kethanodrom.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2445:o-baxtalo-kumar&catid=76:forditasok&Itemid=89