„Meddig leszünk és maradunk cigányok?”
Írta: Radics Renáta
2014. január 17. péntek, 13:16
Rostás - Farkas György, kedves testvér-bátyám ezen
kérdést tette fel az Írók boltjában tartott irodalmi rendezvényen január 14-én.
Bár én még csak 25 évet éltem, de úgy érzem, meg tudom adni rá a választ.
Napjainkban azt tapasztaljuk, hogy egyre több köztünk a főiskolát végzett, vagy
szakmájában tehetséges Testvérünk. Ha szerencséjük van, bekerülhetnek egy jó
munkahelyre és akár határon túl is sikeres emberek lesznek. Egy részük, nem
sokszor említi származását, s van olyan is, aki letagadja, eltitkolja.
Jómagam, saját bőrömön tapasztalom folyamatosan, hogy
az emberek nagy része, magyarként tekint rám. Ha elérek valami sikert, azt nem
a cigányság javára írják, hanem egy magyar nő javára. Azt mondják, én
túlságosan is tanult vagyok, túl tisztességes, rendes ember vagyok ahhoz, hogy
cigány legyek. Vagyis: a tanult tisztességes cigány, már nem is cigány az ember
szemében? (hogyan érjük el, hogy minket megbecsüljenek, ha a sikereinket
elveszik tőlünk???)
Ez az, amit én nem szeretnék ennyiben hagyni. Erősítem
az emberekben: Egy tanult, tisztességes nő vagyok, és igen, cigány. Ami fontos,
ne csodabogárként nézzenek rám, hanem fogadják el, hogy a cigány szó mellett
pozitív jelzők is szerepelhetnek.
Meddig leszünk és maradunk cigányok? Addig, amíg
legalább egyetlen olyan cigány él a Földön, aki vállalja, nem tagadja le
származását, sodorja őt bármerre is az élet. Addig, amíg akad legalább egyetlen
olyan Testvérünk a világon, akinek a szívében a múltjának is van helye.
Nema komentara:
Objavi komentar