A Cigányprímás és a Szépség találkozása
Írta: Kocsándly Kuti Margit
Egy őszi, borongós délután nem volt semmihez sem
kedvem. Ültem a képernyő előtt és váltogattam a csatornákat. Igazából semmi sem
fogta meg az érdeklődésemet. Ismerős dallam csendült fel az egyiken.
Egy Magyar
csárdás. És már kezdődött is a film, egy régi francia-amerikai film Maurice
Chevalier- val, Audrey Hepbum-nel,Gary Cooper-el, és Gyulával!
Igen a Gyula! Nem először akadok erre a filmre, mindig
teljesen véletlenül.
Évekkel ezelőtt is késő éjjel egy Aix les Bain-I
szállodában nem tudván aludni, szintén erre a filmre kapcsoltam a tv-
készüléket. Akkor, éjjel azonnal telefonáltam Maritzának, hogy kapcsoljon rá.
Most szintén rácsörgettem Maritzára, és a film megnézése után határoztam el ezt
a pár sor írást, Gyuláról és Maritzáról.
Íme kettőjük története:
Egy nagyon gazdag házaspár tengerparti fényűző
villájukban gyakran rendeztek barátaiknak összejövetelt. Nagyon sok meghívott
jött, hiszen ezek az esték pazarok, gazdagok voltak, pezsgővel, kaviárral.
Egy
alkalommal, hogy még nagyobb legyen a meglepetés, egy egész cigányzenekart
hivtak meg. Vezetőjük, akit Gyulának hívunk, elismert, híres cigányprímás volt.
Pár éve, amikor elhagyta drága szülőföldjét, Párizsban
állt meg. Hamarosan felfigyeltek különleges tehetségére, és Párizsban a
legnagyobb és leghíresebb éttermek állandó prímása lett. Csodálatos virtuóz
játékával a legszebb Magyar dallamokat ismertette meg e nagyhírű
szórakozóhelyek vendégeivel.
Hegedűjének hangjában öröm és szomorúság is volt.
Öröm, hogy játszhat, hiszen ez az álma minden cigányprímásnak, és a szomorúság
is bele-bele szökött időnként, amikor édesanyja nótáját húzta, akit már soha
többé nem láthat.
“Életem legnagyobb örömét okozta Gyula”, irta Brigitte
Bardot. Ehhez hasonlókat irt többek közt Frank Sinatra, Gary Cooper, Bourvil,
Joséphine Baker, Dean Martin, C.Gabié, Arthur Miller, Rita Hayworth, és még
sokan mások.
Visszatérünk a gazdag házaspár fényűző estélyére.
Gyulát és zenész társait a ház asszonya fogadta. Egy csodálatos szépség.
Magasságával, melyet karcsúsága még jobban kiemelt, bársonyos szemeivel, éj
fekete hajával, mint egy földönkivüli tündér jelent meg a zenészek fogadására.
Ez volt Maritza.
Maritzán és Gyulán egyszerre ment át egy elektromos
érzés. Ez az érzés, ami megmagyarázhatatlan, végérvényesen más irányba vitte
két ember életét. Az este nagyon jó hangulattal kezdődött. Maritza a cigány
dallamokra táncolni kezdett, majd hamarosan énekelt is.
És nem állt le egész
este.
Néhány nappal később a szépséges Maritza elhagyta
gazdagságát, férjét, és élete hozzákötődött Gyulához. Ez az életforma korántsem
volt rögöktől mentes. De együtt voltak mindig, Maritza énekelt és táncolt,
Gyula iránti forrő szerelme segítette, hogy mindezt megtanulja magyarul és
cigányul.
De, egy nap Gyula végleg “elment”, és hinni lehet, hogy
most már az égi angyaloknak szól a hegedűje. (Ez egy Íratlan égi törvény, az
angyalkáknak csak magyar cigányprimások hegedülhetnek...)
Gyula hamvai egy budapesti temetőben nyugszanak -
Maritza vitte haza kézben -, szüleivel együtt, ahol visszatalált szülőföldjére,
melyet annyira szeretett. Maritza itt van, álmaiban és a valóságban is úgy
érzi, hogy Gyula mellette van, és segíti őt, különösen a nehéz helyzetekben.
Mint ma is, időnként filmmúzeumokban, tv-adásokban
újból lehet látni és hallani Gyula virtuóz muzsikáját.
Nagyobb, híres
éttermekben felvételről ma is hallhatjuk hegedűjének hangját.
Elmúlt a délután, Gyulára gondoltam, és Maritzára.
Legközelebb, ha otthon leszek, nem fogom elfelejteni, hogy egy szál virágot
vigyek a sírjára.
(Megjelent a Közös Út -
Kethano Drom 2013/4. számában)
Nema komentara:
Objavi komentar