"Cigány származásomnak köszönhetem

"Cigány származásomnak köszönhetem"

Írta: Juhász Dósa János 

        

2013. december 30. hétfő, 19:23

Prímásként és brácsásként is színpadon Botos Béla Bumbi mindkét hangszeren otthonosan mozog. A minap Szepsiben, az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál megnyitóján a Schindler listája című film főcímzenéjével köszönt be, s ezt adta elő a rimaszombati katolikus templomban, a helyi művészeti alapiskola karácsonyváró koncertjén.  

Zajlott az élet Botos Béla Bumbi körül 2013-ban, ahogy mosolyogva mondja, több minden történt vele pár hónap alatt, mint hosszú évekig. De ő is tudja, hogy a tehetség és az akarat még nem elég, a csillagok szerencsés állása is kell ahhoz, hogy valaki egy isten háta mögötti helyről felkapaszkodjon és megmutassa a tehetségét.

S különösen igaz ez akkor, ha romáról van szó. Botos Béla Bumbi büszkén vállalja a nemzetiségét, pedig akár le is tagadhatná. „Sokan nem hiszik, hogy roma vagyok, de mindazt, amit elértem, sokban a roma származásomnak köszönhetem.

Édesapámtól négyévesen kaptam az első hegedűt, ami el is döntötte a sorsom” – mondja Béla, aki Rimaszombatban látta meg a napvilágot, de a család 2012-ben családi házat vásárolt egy 20 kilométerre található, alig nyolcszáz lakosú községben, Balogfalán. 

Azt már az édesapja teszi hozzá, hogy városon talán könnyebb érvényesülni, de falusi gyerek lévén mindig vágyott a csendes, meghitt környezetre, s itt a gyakorlás sem okoz gondot, nem szól át a szomszéd, hogy halkítsák le a hegedűt.

Több generációs zenészcsalád az övék, már csak a Béla név alatt a negyedik Botos húzza a vonót, de a tágabb családban is bőven akad zenész, talán a legismertebb közülük Rigó Mónika nótaénekes, akit Bangó Margit koronázott meg annak idején.

Nagyapja már a 80. életévét tapossa, évek óta vak, de azért ma is a családi zenekar oszlopos tagja. 

Az egész környéken csak Bumbiként ismerték, nem egy környékbeli zenekarban brácsázott, a szlovák Rimavan folklóregyüttes zenekarában is évekig húzta, de játszott Prágában és Karlovy Varyban is. 

Azon kevés zenész közé tartozott, aki szinte egész életében a zenéből élt meg, s későn született fiára sikerült ráhagynia a zene szeretetét.

Az ifjabb Béla évekig zongorázni tanult, végül a nagybőgő mellett állapodott meg. „Nem könnyű pálya a miénk” – állapítja meg –, „ugyanis a zenélésből megélni egyre nehezebb. 

Vannak hónapok, amikor alig van muzsikálás, legfeljebb egy-két temetésre hívnak bennünket. S ebből családot eltartani még falun sem egyszerű feladat” – teszi hozzá, s bizony a két fiú iskoláztatása is alaposan próbára teszi.

„Annak idején Rimaszombatban a feleségemmel együtt az egyik kóreai cégnél dolgoztunk minibálbérért, de idővel megszabadultak tőlünk, s azóta már csak a helyi közmunka maradt, meg az alkalmi muzsikálás.” Valamikor Rimaszombatban is több étteremben szólt a cigányzene, ma viszont már éttermek is alig maradtak.

Aki teheti menekül ebből a régióból, s mint a legifjabb Béla – aki felvette a nagyapja becenevét –, említi, ha kimegy Németországba utcazenélni, két hét alatt többet keres, mint itt félév alatt. „Nyáron barátaimmal kimentünk az Alpok alá, betanultunk vagy tíz számot, többek között a Monti csárdást, s más klasszikus darabokat, s annyira megtetszettünk, hogy este már a helyi étteremben húztam.

Sok olyan roma is kijár, aki alig tud egy-két nótát, s alaposan meglepődtek, hogy mi ilyen szinten játszunk.” Béla tavaly fejezte be a rimaszombati művészeti alapiskola második ciklusát hegedű szakon, s már második éve tanul a besztercebányai konzervatóriumban is, de már brácsán. 

Nemrégi vizsgakoncertjén a tanárai is meglepődtek, hisz a már végzős növendékek mintha nem is léteztek volna mellette.

„Az idén érettségizem hotelakadémia szakon, s utána már kizárólag csak a zenével szeretnék foglalkozni. Visszatérve a 2013-as évhez, tavasszal a Tompa Mihály Országos Szavalóverseny megnyitóján eljátszhattam Piazzolla Oblivion című művét, s innen elindult a szekér velem.

Több alkalommal léphettem fel prímásként a saját családi zenekarunk élén, ahol édesapám nagybőgőzött, míg nagyapám volt a brácsás. 

De játszhattam Pozsonyban, s immár nem először Puka Károly zenekarában, készítettünk népzenei felvételt egy kelet-szlovákiai folklóregyüttes számára Axmann Dezider neves szlovák cimbalmossal, s év végi bónuszként jött a Schindler listája főcímzenéje, amelyet Szepsiben és Rimaszombatban is eljátszhattam.”

Szepsiben Czimbalmosné Molnár Éva magyar főkonzul is elragadtatással nézte a játékát. „Különös kisugárzása van a fiatalembernek, igen magabiztos a színpadon, s nagyon remélem, hogy még igen sokra viszi” – mondja lelkesen, s ígéri, hogy a maga részéről minden segítséget megad, s még fellépési lehetőséget is ajánl a fiatal muzsikusnak. 

Akinek a példaképe Lakatos Róbert brácsaművész, aki jelenleg a kassai Thália Színház zenei vezetője.

„Mindkét hangszert imádom, de valahogy a brácsával otthonosabban érzem magam. Prímásként nagyobb a felelősség, mert egy egész zenekarért kell felelnem, de ha adódnak lehetőségek, akkor nagyon szívesen vállalom.”

Brácsásként mindenesetre előny, hogy amíg tehetséges hegedűsből akad jó pár, addig a brácsás hiánycikk szerte Szlovákiában, ezért nem egy zenekar látja szívesen a még mindig csak 19 éves fiatalembert.

2013-ban Muskétások néven zenekart is alapítottak, a huszonéves társaságban van magyar és szlovák anyanyelvű roma, de szlovák is.

Klasszikusok mellett a világzene felé is kikacsintgatnak, repertoárjukon klasszikusok és a roma nóták mellett magyar, szlovák, zsidó és balkáni melódiák is felcsendülnek. „Mivel szerte Szlovákiából vagyunk, nem könnyű egyeztetni az együttest, de állótapsos koncertet adtunk Rimaszombatban és Lengyelországban, Gogolinban is” – dicsekszik joggal Béla, akinek a 2014-es sem ígérkezik csendes esztendőnek.

„Érettségizem, a hegedű és brácsa mellett elkezdtem gitáron is tanulni, készülünk egy Blaha Lujza életét megidéző előadásra is, s nagyon remélem, azért kapok majd meghívásokat mind brácsásként, mind prímásként” – sorolja a feladatokat Botos Béla Bumbi (akinek az aktuális fellépéseiről honlapján: http://botosbela.webnode.hu is tájékozódhatnak), s miután befejeztük a beszélgetést, már vonul is vissza kedves hangszereihez. Mert gyakorolni ünnepek alatt is kell.

         (Fotók: Juhász Dósa János, Gecse Attila felvételei és archív)

 http://www.kethanodrom.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=3251:qcigany-szarmazasomnak-koeszoenhetemq&catid=104:velemeny