Írta: Ravasz József
LAVUTARAKI TAJNA - A
HEGEDŰ TITKA
(Ravasz József meséjét lovárira fordította: ifj. Rostás
Farkas György)
But –but bersha nachile, hoj e Bradzsi romani familyia avilas anda duruthno them,thaj inke p podrom
sas.Phares zhannas te phenas sark kaj, phirde.Vikodo phares zhannas te zhanas,
hoj ande kadi pa savi generacija avla vorba,ke trubuj te zhanas,ke lerom
kasavej hoj chi phenen avri so zhanen.Ande pengo dyi samalen pelate ,te te
ferin len kathar e poganura.
-Akardo ,muro drago shavo,av feri kathe pasha mande ,taj
besh pasha jag hoj so akanak pheno me tuke ,kado kaver te na shunel –kerdas
shero Ardzsa,le Akardesko dad.
Akardo losshasa kerdas so manglas lestar lesko dad.E shaves
kamle majfeder ando chalado.
Kana deshupanzhengo shavoro kerdyilas shukar baro shavo
kerdyilas anda les.Chikana chi das duma khanyikasa.Le phuren sakana
patyivijas.Chi sikadas peski zor kavreske.Kodi kamlas te sityol kodol butya so
voj chi zhanel kathar peske amala.Anda kade nas kasavo manush kon les chi
kamelas ke lasho sas lesko ilo .
Zurales kamav tut muro lasho dad !-phendas Akardo kade te
shunel sakon ,paladodi hoj tele beshlas pasha pesko dad.
Vime muro drago shavo! Phendas Ardzsa Le Akardesko dad.
-Pe kadi ratyi pakavera butya vorbij me tusa.Jek tajna
phenav tuke,pekadi tajna sama trubuj te les ande tyo trajo .Nashtig phenes
khanyikaske chikaj kodi chavla tut chalado ,haj vi ando chalado feri e shaveske
,kon zurales godyaver trubuj tavel ,-shutas pe Akardesko phiko pesko pharo vas
o phuro rom …
Akardo chi zhanglas te del duma.Ande peske dadeske jakha
kasavi bari jag dikhlas so inke na.
-Muro drago dad !Me chi zhanav te dav duma ,andakode ke kade
patyas ande mande.Pa dulmutani tajna vorbis so pemande kames te mukes.Phenav
kade sar si, jek cerra darav.Chi zhanav lasho som e pekodi so manges
mandar hoj zhanav te kerav ?
-Phendas majdur o phuro rom –pakodi kamav te vorbij ma tusa
,hoj e lavuta na feri bashadyi, zhanel vi jek tajna so,ame phure rom kade
phenas,godi.
-Akardo chi tromajlas te del chi duma chi glaso.
-Lavuta,godi?-pushlas palpale Akardo .Pebut butya
gindisardom ma,de pe kodi hoj e lavuta e bari romengi tajna inkrel chikana cji
tromajlomas te gindij .
-Trubuj te zhanes,kana amen nashavenas avri trubusardas te
gindisaras variso sosa zhanasas te das duma .Lashe lavutara kasave rakhle avri ,sosa anda vorba zhanas te das
maj dur.Amare gilya andakode kasavej…E lavuta na feri anda kasht gatadyol.Sako
romeski lavuta amare pecimesko inkrimo
.Ande lavutarake sirmi amare ilesa
maladam andre amare sirmi .Te dav tu kadi kija jek butyi trubuj te zhanes kadi kodi hoj chikana chi purris tyo nipo
.Kajkado sogodi sityarimo lantu .Kade phedas majdur o phuro rom
-Kathej kado cirdimo .Kana les tyi lavuta ande tyo vas, na bister so phendom tuke .
Trubuj te fogadis vi tu kade keres tye shavesa ,sara kanak
me tusa-phendas khines,de abdyolimaske jakhenca Le Akardesko dad.
E pecimo pekodi del vorba,hoj le rom sar len sama pe pengo romanimo thaj pe
pengi kultúra.Thaj e lavuta e bashadyimaske romengo majferisardo ,laki sirma pe
pengo ilo si cirdime…
A hegedű titka (eredeti szöveg):
Hosszú - hosszú évek
teltek el azóta, hogy a Bradzsi cigány család az őshazából eljövet, még mindig
vándorúton volt. Nehéz lenne megmondani, hogy hol, merre mindenütt jártak. Azt
is nehéz lenne megtudni, hogy ebben a történetben hányadik Bradzsi generációról
lesz szó, mert tudni kell, hogy a cigányok sok mindenről tudatosan, mélyen
hallgatnak. A biztonságuk érdekében a lelkük legmélyén őrzik évszázados
titkaikat, hogy megvédjék családjukat a gonosz emberektől.
Akardo, drága gyermekem, gyere csak ide mellém, s ülj
közel a tűzhöz, hogy amit most neked el fogok mesélni, azt rajtad kívül senki
más ne hallja – intett fejével Ardzsa, Akardo édesapja.
- Akardó örömmel teljesítette apja óhaját. A fiúcska a
nagyszámú család kedvence volt. Tizenöt éves korára sudár legény lett belőle.
Soha senkivel sem kötekedett. Az idősekkel szemben mindig illedelmesen
viselkedett. Sohasem fitogtatta erejét. Arra törekedett, hogy az ismerőseitől
megtanulja azokat a dolgokat, amit ő még nem tud. Ezért a környezetében szinte
nem is volt olyan személy, aki ne kedvelte volna őt, ezért a jó
tulajdonságáért.
- Nagyon szeretlek jó
apám tégedet! – mondta hangosan Akardó, miután letelepedett az apja mellé.
- Én is tégedet, drága fiam! – válaszolt vissza Ardzsa,
Akardo édesapja.
- Ma este másról fogok veled
beszélni. Egy titkot fedek fel előtted, amire az egész életedben
vigyáznod kell. Senkinek sem mondhatod el addig, amíg nem alapítasz a mi
törvényeink szerint családot, s a családban is csak a fiúgyermeknek, akinek
felettébb okosnak, talpraesettnek kell lennie – tette Akardó vállára nehéz
tenyerét az idős cigányember...
- Akardó meg sem tudott szólalni meglepetésében. Apja szemében
olyat tüzet látott felvillanni, amilyet még sohasem.
- Drága apám! Én meg sem tudok szólalni meghatottságomban
azért, hogy ilyen nagy bizalommal vagy irántam. Ösi titokról beszélsz, amit rám
kívánsz testálni. Őszintén bevallom, hogy egy kicsit félek. Nem tudom, hogy
eléggé felkészült vagyok-e arra, hogy kérésedet teljesíteni tudjam?
- Nos, - folytatta az idős cigányember – arról akarok veled
beszélni, hogy a hegedű nemcsak hangszer, hanem egy titoknak is az eszköze,
amit mi, idős cigányok úgy nevezünk, hogy „godi“.
- Akardo meg sem mert szisszenni annak a hallatán, amit az
apjától hallott.
- Hegedű, godi? – hangosan kérdezett vissza Akardo. Sok
mindenre gondoltam, de arra, hogy a hegedű, a „nagy cigánytitok“ hordozója,
sohasem mertem volna gondolni – mélyen a
távolba nézve merült el ismételten gondolataiba Akardo.
- Tudnod kell édes fiam, hogy fontos volt üldöztetésünk
során nekünk is kigondolni valami furfangosat, amivel üzenni, szót tudtunk
szükség esetén egymással érteni. Jeles muzsikusaink egy olyan akkordrendszert
fejlesztettek ki, amivel a beszéd
helyett közvetíteni lehet. Zenénk azért
olyan, amilyen ... A hegedűink nem csupán fából készült hangszerek. Minden cigányember
hegedűje a történelmünk hordozója. A hegedű húrjaiba, a hegedű testébe
szívünkkel véstük bele üzeneteinket. Ahhoz, hogy ennek kulcsát átadjam,
egyetlen feltételnek kell megfelelned. Az pedig az, hogy sohase árulod el a
népedet. Ehhez pedig minden tudást, támogatást megkaptál. Majd az idős cigány
így folytatta tovább:
- Itt ez a vonó. Amikor a hegedűdet a kezedbe veszed, sohase felejtsd el, amit
elmondtam neked. Meg kell ígérned, hogy a fiúgyermekeddel te is úgy fogsz
cselekedni, ahogyan most én, veled – fejezte be fáradtan, de csillogó szemmel a
beszédet Akardo édesapja.
A történet arra ad
választ, hogy a cigánynép miként vigyázza a kultúráját. S a hegedű, a
zenészcigányok legféltettebb kincse, húrja a szívükre van megfeszítve ...
(Illusztráció: Kádasi Laura grafikái)
Nema komentara:
Objavi komentar